1. A sivatagban

2022. június 11. Arábiai-sivatag, Amerikai Egyesült Államok.

Az ősi romváros harminc méter mélyen terült el a homok felszín alatt.

Több ezer éves főterén most sok száz igazhitű gyűlt össze a szertartásra várva. Az utólag fölé épített mennyezetről halvány fényű lámpák derengtek. Vezetőjük egy emelvényen állt, fekete papi ruháját aranyszínű vallási jelképek díszítették. A helyiség kitűnő akusztikájának köszönhetően mindenki tisztán hallhatta szavait.

- Én Noehin szólok hozzátok! Testvéreim, Allah haragja hamarosan lesújt a hitetlenekre. Közeleg a végső pusztulás, amely nem kímél sem embert, sem állatot. Amerika elfoglalta szent földünket és láncos kutyaként marakodik a zsákmányon nem sejtvén, hogy oktalan baromként fog elpusztulni. A világbéke és a nemzetközi összefogás jelszavai mögé rejtőzve biztosítja hatalmát. Fegyverekkel már nem vehetjük fel a harcot ellenük, de nem is kell. Allah kegyelméből hatalmasabb fegyver van a kezünkben: A hit és a tudás. Ez a tudás túlszárnyal minden eddigi emberi ismereten. Lássátok hát Allah jóindulatát irántunk. Íme egy újabb hitetlen szolgát vezérelt hozzánk – Egy megkötözött férfit vezettek be a terembe csuklyával a fején. – Köszönjétek az úrnak nagylelkűségét és lássátok a csodát. Vigyétek az áldozati terembe! – Utasította a két őrt.

Az elfeledett város egykori utcái most földalatti folyosóként szolgálnak. Ezeken keresztül vitték a foglyot egy felújított terméskő házba. Az épület tágas termében sok száz szék volt, többségükön már emberek ültek. Szájukba csövek voltak vezetve, fejükről drótok tekergőztek a mennyezet nyílásai felé, ahol eltűntek a szem elől. Tekintetük üvegesen meredt a semmibe. A férfit leszíjazták egy üres székbe. Levették a csuklyát a fejéről. Rácsatlakoztatták a csöveket és drótokat. A foglyon látszott nem igazán tudja, mi történik vele, nem volt teljes tudatánál. Ezzel egy időben a főtér emelvényén Noehin égnek emelte kezeit, és a halovány fényű mennyezeti lámpák felragyogtak.

***

2. Az üzenet

- Jó napot! A nevem Zed Arken, önöknél foglaltattam szobát tegnap.

- Szép napot uram! Pillanat, igen itt is van, 118-as, egy ágyas, két ablakos, Keletre néző. Parancsoljon a kulcsok, a csomagját azonnal felvitetem.

- Köszönöm nem szükséges, nincs sok poggyászom.

- Értem. A lift ott van uram. Érezze jól magát nálunk, ha valamire szüksége van, csak nyomja meg a szobatelefonon a kis sárkány ikont.

- Köszönöm! - Zed elindult a lift felé.

- Uram! Egy pillanatra még majd elfelejtettem, van az ön nevére itt egy boríték.

- Zed visszafordult, agyában azonnal kattant a vészjelzés. Senkinek nem mondta, hogy ide utazik, és tegnap választotta ezt a szállodát egy újságból.

A recepciós kezében egy okkersárga, hosszúkás boríték volt. Nem nyúlt érte azonnal, néhány másodpercig szemlélte a borítékot, majd a portásra nézett, aki kissé zavartan a pultra csúsztatta a levelet, mely előkelő látványt nyújtott a mahagóni vörös, erezett fa háttérrel, rajta cirkalmas, de mégis gyöngysorhoz hasonló kézírással.

Szakmájából adódóan, éppen úgy nem volt látható rajta a meglepetés, mint ahogyan most a megkönnyebbülés, mikor felismerte gyermekkori barátja utánozhatatlan kézírását: „Zed Arken részére”

- Valami baj van uram? - Kérdezte a recepciós.

- Nem, semmi, köszönöm! Meg tudná nekem mondani, mikor adták át önnek ezt a levelet?

- Természetesen, rögtön nézem az átvételi könyvünkben. Igen itt van tegnap 17: 15 –kor.

- És emlékszik mikor foglaltattam szobát tegnap?

- Ezt is dokumentáltuk, 17: 31 –kor uram.

- Köszönöm még egyszer!

 Zed felment a lifttel a második emeletre és birtokba vette szobáját. Kicsomagolta kevés holmiját, majd lehuppant az egyik fotelba a levéllel kezében.

Tűnődve forgatta a puha, jó minőségű papírból készült borítékot. Szeme meg-megakadt a gyönyörű ám mégis határozott, régies betűvezetésen.

- Ha ezt bevinném a laborba elemzésre, a fiúk nyugdíjas koromig hoznák reggelente a kávémat az asztalomhoz, hogy egy ilyen kézírást tanulmányozhatnak - Gondolta magában.

Persze ilyet soha nem tett volna barátja háta mögött még viccből sem.

Gyermekkoruk óta barátok voltak, együtt végeztek a gimnáziumban jelesre mindkettőjük intelligenciája átlagon felüli volt, sorra végezték a különböző felsőfokú iskolákat.

Zed az állambiztonságiaknál dolgozott, de egy nemzetközi, úgymond az emberiség biztonságáért felelős csoport tagja is volt. Bármilyen ipari baleset, kutatás, gyilkosság, ami paranormális tevékenységgel kapcsolható, Zed ott volt és magyarázatot keresett.

Barátja, Metsian Lanandor elsősorban régészként dolgozott, de érdekelte a csillagászat, anatómia, biológia és a jó ég tudja miben nem búvárkodott még valamilyen szinten.

Zed sokszor adott ki információt munkájáról mely tilos volt, de így gyakran segített barátja egy - egy ügy megoldásában. Tökéletesen megbíztak egymásban és számíthattak egymásra.

- Jó öreg Met. Honnan tudtad melyik hotelben, fogok megszállni? Előbb volt ott a levél, mint hogy szobát foglaltam volna - Rájövök, csak pihenek egyet. - Merengett Zed.

Lassan kihúzta a levélpapírt és elolvasta az üzenetet:

„Holnap reggel 09. órakor a Lampartban várlak. Életbevágóan fontos dologról kell beszélnünk.”

3. A támadás

Másnap reggel Zed pontosan érkezett. Kilenc óra előtt kettő perccel lépet be a Lampart kávézó henger alakú, üveg liftjébe és megnyomta az első emeleti teraszt, jelző gombot.

A szikrázó napsütésben csodálatos képet mutatott a tenger, ahogyan a kis vitorlások fehér krétaként rajzoltak kacskaringós vonalakat a kék víztükörre. Kilépett a liftből és rögtön megpillantotta barátját, aki éppen kávéját iszogatva csodálta a gyönyörű kilátást.

- Üdv néked barátom! - Nyújtotta kezét Metsian felé.

- Jó újra látni téged, Zed - felelte Metsian és szívélyesen kezet fogtak.

- Utólagos engedelmeddel rendeltem neked is egy kávét és némi süteményt, maradt még két és fél perced, hogy elfogyaszd, mielőtt végzetesen lecsökken az aromája - közben nevetve hellyel kínálta barátját.

- Köszönöm, - Mondta Zed és leült a székre, amelynek zöld színe vidámságot sugárzott a kék asztal és a narancsszínű napernyő együttesével.

Zed belekortyolt a forró kávéba majd kérdőn pillantott Metsianra.

- Mond hát mi oly sürgető és fontos, hogy ott hagytad a legújabb lelőhelyed, amelyen olyan lelkesen kutattál?

- Igen. Az ásatáson, amelyen most dolgozok rábukkantam egy régi leírásra, ami sejtet egy várost itt nem messze a sivatagban. Ide utaztam, és méréseket kezdtem végezni. Megpróbáltam betájolni hol lehet a város. A második napon fegyveres lovasok megtámadtak, és a szó szoros értelmében kiüldöztek a sivatagból egészen a civilizációt jelképező országútig. Valójában nem bántottak. Ha meg akartak volna ölni, megtehették volna. Van információd az itteni népekről?  Nem egyszerű banditáknak néztek ki.

- Igen, errefelé még nem biztonságos egyedül kirándulgatni. A nemzetközi összefogásnak köszönhetően, szinte minden országban visszaszorítottuk az inflációt, a terrorizmust, a bűnözést, és sorolhatnám az elmúlt évtized eredményeit. Itt az arab országokban volt egyedül ellenállás a világi hatalmak összefogásával szemben. A térséget mostanra uraljuk, de akadnak még kis létszámú csoportok, akiket még nem sikerült jobb belátásra bírni. Hogyan néztek ki a támadóid?

- Nem tudom pontosan. Az itteni szokás szerint fejtetőig feketébe burkolódzva, csak a szemük látszott. Egyiküknek, le tudnám rajzoltatni az arcát, ha van kéznél megfelelő szakembered.

- Természetesen van, de azt mondtad el volt takarva az arcuk.

- Valóban, de az egyik megpróbált a tudatomba hatolni. Ilyenkor képzeletben látod az arcát, még akkor is, ha háttal vagy neki és tövig nyomod a gázpedált – Metsian látta barátja szemében a megdöbbenést, és mielőtt Zed bármit is kérdezhetett volna, folytatta.

- Tudom, ez kicsit furcsán hangzik, de megpróbálom röviden elmagyarázni. Láttál már hipnotizőröket a cirkuszokban vagy a tévében. Rájöttem, egyszerűen mentális mágiát használnak. Mágia mindig is létezett, ahogy az ember megjelent a földön. Az intelligencia növekedésével sokasodtak a mágia használói is. Megszámlálhatatlan csodabogár művelt furcsa dolgokat, amiket érdeklődéssel, de hitetlenkedve néztünk, azután a feledésbe merültek. Meg van a magyarázat az agyunk minimális kihasználtságára is. Az evolúció hagyott teret a mágikus energiáknak az agyunkban. Ezek az energiák, mint az összes többi, a kozmoszból érkeznek ide a földre. Nem kell tennünk semmit, magától töltődik. Pontosan nem tudom, de szoros az összefüggés az intelligencia és a befogadható mágikus sugarak mennyisége között. Magasabb intelligencia esetén több tárolható sugár. Visszahatás is létezik. Nagyobb mennyiségű eltárolt sugár pozitívan hat a gondolkodásodra. Mondhatjuk úgy, hogy egyre bölcsebb leszel tőle. Az anyagi érdekeltségek egyre inkább a háttérbe szorulnak. Nem hiszem, hogy a véletlennek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben a világ szinte minden országában toleráns, együttműködésre hajlamos emberek jutottak vezető pozícióba, kormányok élére, akik előtérbe helyezik az emberiség jövőjét és békéjét az anyagi hasznokkal szemben. Számomra bizonyított tény, hogy létezik varázstudomány, mert én is használom.

Azt hiszem kihűlt a kávéd. Várj, segítek a dolgon – Metsian kezeivel körbe fogta a csészét és pár másodpercig becsukott szemmel koncentrált. Amikor elengedte, a kávé gőzölgött.

- Ez hihetetlen! – Szólalt meg Zed. A munkám során sok furcsasággal találkoztam már, de ezt nem hinném el, ha nem a saját szememmel látom.

A felszolgáló közeledett sietősen.

 - Metsian Lanandor urat keresik telefonon a bárpultnál – Közölte a pincér. Egy kerek medál villant meg a nyakában miközben udvariasan meghajolt. Metsian felállt és bocsánatkérő pillantást küldve Zed felé a bárpulthoz irányozta lépteit. Alig tett meg pár métert, amikor eszébe ötlött a medálon látott furcsa rajzolat. Félúton visszapillantott. Látta, hogy a neki most már félig háttal álló felszolgáló övébe dugva egy fanyelű, fém, szúró eszköz lapul. Bal kezével leszedett egy üres kávés csészét Zed elől, közben jobb kezével hátranyúlt a gyilokért és megragadta. Enyhén megbillentette a csészealjat, a rajtalévő csésze Zed öle felé pottyant, de Zed jobb kézzel elkapta. Talán sikerült volna a figyelem elterelés, de Metsian ugyan ebben a pillanatban kiáltott barátjára.

 –Vigyázz! - Zed gyors felfogásának és kitűnő reflexeinek köszönhette életét. A halántéka felé szúró kezet csukló tájékon bal kéz éllel blokkolta. Jobb kézzel, ellenfele állára toló ütést mért. Ez csak megállításra és időnyerésre lett volna elegendő, hogy előnytelen ülő helyzetéből felállva jobb pozícióban tudjon tovább harcolni. A csésze azonban a kezében maradt ütés közben és most hangosan csörömpölő darabjai pörögtek a márvány kövezeten. Támadója hangtalanul terült el a padlón. Zed hálás pillantással fordult barátja felé, majd fél térdre vetette magát, közben előrántotta fegyverét és tüzelt a Metsian háta mögött közeledő két fekete ruhás alakra. A lövés pontatlan volt, Zed nem akarta megkockáztatni, hogy barátját találja el. A két támadó, azonban rögvest megfutamodott hátrahagyva egy kábító folyadékkal teli üveget, amely a padlóra esve összetört és szúrós szaggal telítette meg a terasz levegőjét. Metsian falfehér arccal nézett a még ájult hátán fekvő pincér felé és rámutatott.

 - A Medál – mondta elgyengült hangon. Zed odasietett és a medálért nyúlt, de a következő pillanatban visszarántotta a kezét és hátra ugrott. A medálból kékes villámok cikáztak elő átjárva az egyébként is tehetetlen testet, amely görcsbe rándulva vonaglott a padlón. Csak néhány másodpercig tartott, és a férfi meghalt. Zed elővette telefonját és gyorsan beütött néhány számot.

 – Sürgősen kérek a Lampart kávézóba egy hűtőkocsit és az ikreket - Zed összecsukta a telefont majd a zsebébe, csúsztatta. Karon fogva barátját, a bár felé igyekezett. Nem a liftet használta, gyalog indultak le a kijárathoz. A földszinten egy üvegezett, süteményes pult mögött kedves, fiatal lány mosolygott rájuk. A vendégtérben egy fiatal pár és egy idősebb úr ült. Zed odalépett a pulthoz és felmutatta az igazolványát.

 – Asszonyom! Kérem, ne ijedjen meg. Néhány perc múlva a kollégáim ellenőrzést tartanak itt, de semmi különös gond nincs csak rutin eljárás.

A következő percben egy sötétített üveges autó hajtott fel a járdára és állt meg olyan szorosan a bejárati ajtó előtt, hogy egy egér is alig fért volna be mellette. Az autó ajtaja oldalra csúszva kinyílt. Beugrottak és az autó csikorogva elindult. Metsian hátra pillantva látta, hogy emberek ugrálnak ki a furgonokból, és szalagokkal zárják körül a kávézót. Zed nagyot fújt és hátradőlt az ülésben.

- Ez egy másodpercre pontosan megtervezett akció volt. Engem ki akartak iktatni mellőled és téged elrabolni. Most bemegyünk a központba, és azt hiszem együtt fogunk dolgozni egy kis ideig. Ha tudsz magyarázatot adni erre a medálra, azt szívesen meghallgatom, ha nem túl bonyolult.

- A medálon írásos jelek voltak. Jelekben is lehet mágikus energiát tárolni. Egy jel a felszolgáló agyát manipulálta és irányította akaratát. A másik, mint egy poloska lehallgatóként és kameraként működött, egy pedig, mondjuk úgy, hogy energiaátjátszóként szolgált. Így tudott gyilkos energiákat küldeni viselőjére, miután sikertelenül végződött az akciója.

4. A bázis

A központban az események felgyorsultak. Zed bemutatta barátját egy ott dolgozó csillagásznak, tudván, hogy kedvenc hobbija az égbolt fürkészése. Mire elintézett egy párperces telefont, már nyakig merültek a szakmai témákba. Csendben és sietősen távozott, sok lett a dolga hirtelen. Jelentés a felettesének, gyors tanácskozás, felderítőket küldött a sivatagba, ahol barátját megtámadták. A rutinfeladatok elintézése után bekapott néhány falatot, majd egy forró, friss kávé kíséretében leült az íróasztalához elmélkedni a történteken. - Ez a mágia dolog, ha igaz, magyarázatot adna sok rejtélyes megoldatlan ügyre. - A számos országban történtek furcsa lopások. Eltűntek fagyasztott állati spermák, génállományok, magvak. A NASA-ból űrhajó alkatrészek, kutatási dokumentumok és kutatók váltak kámforrá. Látszólag nem köthetők ugyanazon elkövetőhöz, de az elkövetés módszere és körülményei miatt mégis ezt sugallják. Meglehetősen jól őrzött objektumok voltak. Sehol nem volt erőszakos behatolás. A belső embereket is kizárhatták az elkövetők listájáról. Most egészen más megvilágításba kerültek a dolgok. A feladatokat kiosztotta, már csak az eredményeket kell megvárni és kielemezni. Egy nagy beszélgetés is várt rá, ahol előadja Metsian különös dolgait és tehetségét. Lehetséges, hogy még egy kis bemutatóra is sor kerül a mágia bizonyítása érdekében. Kora délutánra megérkeztek az értékelések a különböző bűnügyekről és egyéb dolgokról, amit kért a munkatársaitól. Alig egy óra alatt átnézte a sok színes dosszié tartalmát. Hóna alá csapta és elindult megkeresni barátját. Brendon professzor és Metsian rövid idő alatt igen jól összebarátkoztak. Nehezen lehetett kiszakítani a csillagok bűvöletéből Metsiant, de muszáj volt. A rendkívüli vezetőségi ülés pár perc múlva kezdődött, ahol vezetők, szakértők, specialisták gyűltek egybe. Az egész zökkenőmentesen zajlott le, Zed nem kis meglepetésére. A kitűnő fantomkép, amelyet Metsian adott támadójáról, segített megtalálni az elkövetőt a térfigyelő kamerák által rögzítet és eltárolt felvételeken, arcfelismerő program segítségével. Több országban elkövetett, megoldatlan bűnügyek helyszínének közelében sikerült lencsevégre kapni az illetőt. Ezek után gyerekjáték volt kideríteni a kilétét. A neve; Hadzsin Noehin, vallási vezető. Az rejtély maradt mire kellenek neki az ellopott dolgok és elrabolt emberek. Metsian higgadt, összeszedet érvelésének és gyakorlati bemutatójának is sikerült hamar átjutni a hitetlenség falain. Végszóra behozták a felderítők által rádión közölt jelentést, amely röviden a következőket tartalmazta: Felderítettek egy földalatti objektumot. Több mint száz főből álló csoporttal tűzharcba keveredtek. Létszámfölényükkel szemben a felderítő egység képzettsége és jóval modernebb tűzereje győzött. A likvidálás elkerülhetetlen volt, fanatizmusukat nem lehetett békés eszközökkel legyőzni. A keresett célszemély is halott. Két felderítőt sebzett halálra valamilyen nagyfeszültséget generáló eszközzel, mielőtt leterítették. A fegyvert eddig nem találták meg. További parancsig a helyszínt biztosítják.

Éjszaka lett, mire a katonaság kíséretével a helyszínre érkezett egy szakértőkből álló kis csoport, természetesen Zed és Metsian is velük tartott. A felderítők vezetője a kíséret parancsnokához sietett és tisztelgett. Born ezredes viszonozta a tisztelgést majd erőteljes hangon, megkérdezte:

- Hadnagy, jelentést kérek. Hány túlélő van?

- Egy sincs, uram.

- Több, mint száz emberből egyet sem tudtak elfogni élve?

- Nem, uram. Volt, aki a saját torkát vágta el a késével Találtunk olyan holttestet, akinek habzott a szája, valószínűleg megmérgezte magát, uram. A többséget mi tettük ártalmatlanná. Kivont szablyákkal rohantak felénk, és Allah nevét ordították. Nem tudtunk mit tenni, két emberemet így is elveszítettem, uram.

- Jól van hadnagy, azt tették, amit tenniük kellett. Vizsgálják át az objektumot az utolsó szegletéig.

5. A bárka

A városba egy barlangon keresztül lehetett lejutni. A falakon halvány fényű lámpák világítottak. Metsian észre sem vette, hogy minden átmenet nélkül, már egy ősi város hatalmas méretű kövekből kirakott utcáján sétál. A barlangfolyosó oldalát felváltották a romos kőházak falai. Néhol új ajtókat készítettek, a bejáratokra. A csillagok helyet lámpák pislákoltak az ácsolt mennyezeten. Éppen a főtérre érkeztek amikor, a hadnagy közeledett sietős léptekkel.

- Uram, találtunk néhány épületet, amit érdemes volna megnézniük.

A hadnagy elvezette a kis csapatot egy felújított házhoz, ahol a székekhez kötözött emberek voltak. Metsian megállapította, hogy erős mágia hatása alatt állnak és valószínűleg ők szolgáltatják a város energia ellátásának egy részét, az agyukban tárolt sugarak átalakításával.

A következő helyszín egy hatalmas tér volt, ami egykor aréna lehetett. Egy félkész űrhajó töltötte be az egész teret. Oldalán hatalmas betűkkel volt felfestve: Noehin. A felderítő hadnagy elvezette őket egy templomhoz, amelyben kétséget kizáróan Noehim rezidenciája volt. Több helységet alakítottak ki belső terében. Egy könyvtár, mágiával kapcsolatos, kézzel írott, könyvekkel volt tele. A legérdekesebb egy kör alakú kis helyiség volt, amelyben egy díszes, fekete kőből készült kerek asztal állt. Ismeretlen jelek és rajzok borították az asztal lapját. Néha irizáló, lilás és zöldes fények cikáztak rajta. Metsian megbabonázva lépet az asztalhoz és ráhelyezte két tenyerét. Lassan, élvezettel simogatni kezdte a jeleket. Kezei rácsusszantak a középen lévő két tenyér lenyomatra. Teste megfeszült. Szemei befordultak csak a szemfehérje látszott, szempillái elképesztő gyorsasággal remegtek.

Alig néhány másodpercig tartott, de igen ijesztő volt. Teste lassan ellazult, lecsukott szemmel, lassan beszélni kezdett. Hangja nyugodt és erőt sugárzó volt.

- Tengernyi energia, és felénk tart. Én most látom, pedig láthatatlan. Selymesen fekete, mint maga az űr. Özönvízként suhan át minden bolygón, ami az útjába kerül. Sötét lángja megtisztít minden égitestet a parazitáktól, de közben éltető mágikus sugarakat ajándékoz az arra érdemeseknek. Közeleg, nincs sok időnk.

Metsian elszakította kezeit a kőlapról, és megszédülve lehuppant egy közeli székre.

 - Noheim nem terrorista volt, csak meg akart menteni néhányat a föld élőlényeiből, mielőtt elérné a földet a gyilkos sugárözön. Ezért kellettek a spermák, a gének, és a növényi magvak. Mondta elgondolkodva Zed

- Igen, de önző módon csak a saját népére gondolt. – Felelte még mindig kábultan Metsian.

- A mi küldetésünk az, hogy kis időre elhagyjuk a földet, míg a vész átsöpör a bolygónkon. Állati spermákat, növényi magvakat és a dzsungel legeldugottabb részéről is fel kell juttatnunk emberi géneket Noheim hajójára, az újra kezdéshez. Alig van rá négy évünk. Sietnünk kell.

Át kellene keresztelni a hajó nevét. Nekem jobban tetszik az a név, hogy Noé bárkája.