Nem lesz semmi baj! Már Hale-től kaptál elég sok rosszat, ez se lesz más, nyugi! - Igyekeztem higgadtságom megőrizni, ahogy tartottam vissza a kastélyba. Szándékosan arra haladtam, amerre Dariot ejtettem el, és nem ért meglepetés, amikor már nyomát se láttam. Nyilván találkozom vele hamarosan a kastély egyik tágas termében, ahol Hale már tajtékzó dühében vár engem. Könnyen megjósolom közeli jövőm, pontosabban azt, ami a teremben vár rám: büntetés, mind fizikai, mind lelki, csak azt nem tudom melyik oldalon billen a mérleg. Egy biztos, erre nem lehet felkészülni. Nem szívesen tettem meg a lépéseket, melyek közelebb és közelebb vittek a megalázó pillanathoz a kastélyba, de muszáj volt mennem. A büntetésemről csakis az ismeretlen vérfarkas férfi tudta elterelni a gondolataim. Kérdések sokasága halmozódott a fejemben, ám egyre se találtam választ. Nem adhattam fel, mert rá kellett jönnöm kicsoda ő. Ha kell mindent bevetek a nyomozásba, de ki kell derítenem ki ez a férfi, mert addig nem bírok nyugodni. Ő nagyon is tisztába volt kilétemmel, csakhogy ennek se tudtam okát és miértjét. Annyira elfoglaltak a kérdések, hogy már a kastélyba értem. Robotszerű mozdulatokkal indultam a kockák termébe, amikor Hale fagyos arccal a lépcső aljában termett. Egyetlen árny suhant át arcomon, mely arról árulkodott, hogy sikerült rám ijesztenie, de hamar uraltam vonásaim így már közönyös képpel meredtem Hale-re. - Üdv! - Már nem számított semmi sem, elvégre ki tudja mi vár rám. - Azonnal velem jössz! - Hűvös hangjától összerándult a gyomrom, és idegessé váltam. - Kövess! - Hát jó. - Nem ellenkeztem. A lépcsőn felfelé indult – legalább nem azok előtt a beképzelt kockák előtt kapom a szégyenletes fenyítést. Előttem haladt hát Hale a Klán feje, kinek minden mozdulata a feljebb valóságát hirdette. Teljes összhangban volt testével, ahogy mozgott, de nekem ezek a lépések túlzottan merevek, melyek rideg, taszító kegyetlenségét sejtették. A tökéletes porcikáiból áradó veszély fagyos félelmet keltett a körülötte lévőkben mindig, kivétel nélkül, tehát ez alól még én se bújhattam ki. Próbáltam megőrizni a hidegvérem mellette, igyekeztem laza lenni és érzéketlen, viszont Hale láttán a világ legbátrabb lénye is ledermed. A szobájába tértünk be. Gyanítottam, hogy mind közül ez a legnagyobb szoba ebben a kastélyban. A színekben gazdag szoba sugározta a luxust, arról árulkodott, hogy nem akárki a gazdája. Sötétebb tónusú színek cikáztak a falon, ám három hosszú keskeny nagy ablak is engedett be fényt a szobába a fal bal-közép-és jobb oldalán – természetesen jelenleg nem sokat, hiszen éjszaka volt. A hatalmas franciaágy uralta a belső részt a jobb ablak közelében. Az ajtóval szemben a szoba azon egyharmada volt, mely kisebb nappaliként szolgálta a szoba tulaját. Széles, vékony tölgyfából készült kávéasztalt egy fotel és egy L alakú kanapé fogta közre. Ezek mögött a falon művészi festmény terült el, melyen bonyolult alakokat lehetett kivenni, ha nagyon koncentráltam rá. A nappaliként szolgáló sarokban a kanapé, asztal és fotel alatt leterített szőnyeg próbálta otthonosabbá, szelídebbé tenni a látványt, ám az a prém inkább bizarr érzést keltett bennem, mert úgy ítéltem meg valamilyen vad bundájából készült. Ezután már csak a kitömött állatok hiányoztak, hogy igazán furcsa, rémisztő atmoszférát adjanak a szobának. A szoba elegáns díszítése ellenére képtelen voltam ellazulni, mert rideg volt számomra, és ijesztő. Azok a nagy, szürke, fakó bútorok az ággyal szemben akármilyen drága fából készültek, és bármilyen modernek voltak engem riasztottak, ahogy a jobb sarokban az a hatalmas ágy is, mely alatt nagy sugárban kör alakú szőnyeg lapult. - Szóval beszéljük csak meg… mi problémád adódott a kommunikációs eszközzel? - Irányította rám teljes figyelmét Hale. A fotel mögé állt, két kezét a puha háttámla tetején helyezte el. Hosszú, kecses ujjai lassan doboltak a fotel sötét szövetén miközben hosszan rám meredt, és abban a hűvös tekintetében egy csepp érzelem se látszott. Ledermedtem a kérdés hallatán. Talán Dario még ezt is észrevette? Rájött? Hát akkor most vagyok a lehető legnagyobb pácban, mivel erre nem számítottam - mondjuk süllyedhetnék ennél mélyebbre? Kétlem. - Nem működik a legjobban. Tény. - Hazudok hátha nem arra célzott előbb, amire gondoltam. - Szerintem tökéletesen működik. Inkább azt áruld el, hogy miért pályázol másikra? - Roppant higgadtan beszélt, de szemeiben jeges veszély villant. - Nem értem mire célzol. - Vágtam be az értetlen szerepét. Hale egy szempillantás alatt mögém került, mindkét karom fájdalmasan csavarta hátra és nyakamon megéreztem a penge hűvös érintését. Nyelni se mertem jelen pillanatban. Kellemetlen, fenyegető helyzetemben vártam, hogy hogyan tovább. Hale mélyen beletúrt egyik zsebembe, természetesen ott még nem talált semmit, majd a másikba, de ott se járt sikerrel. Ezután fedezte fel nadrágom zsebeit, tehát hamar markában tartott az elkobzott kis fülest. - Nocsak. - Mondta gúnyosan. Nagy lendülettel taszított el magától. Hangosan puffantam a padlón. A rázós landolás során fejem erősen csattant a kanapé sarkának. Kótyagosan felültem, de megálltam, hogy ne nyúljak fejemhez. Előtte igyekszem minél kevesebb szenvedést kimutatni. Ő nézte élvezettel, ahogy felkászálódok. Egyik kezéből a másikba dobálta az apró kommunikátort. Keserű humorral gondoltam arra, hogy akrobatának készült csak idő előtt váltott a zsarnokok és gyilkosok szívtelen útjára. - Ezt nagyon nem kellett volna. - Mondta és ajkán egy halvány mosollyal csóválta fejét. Ebben a mosolyban minden benne volt, ami nem nevezhető jónak. - A belsős kommunikátorok közt volt. - Vontam meg a vállam. Azok a kék szemek ijesztően csillantak. Egy félperc, annyi se és már megint a padlón koppant állam. Ha így folytatjuk eltöröm valamim, nem lenne igazán kellemes. - Ne hazudj, Hell! - Dörmögi fagyosan. Kimért, rideg hangjától hányingerem támad. Újra felkelnék, de ezennel rátapos hátamra, amikor megkísérlek felállni. Durván koppanok vissza a földre. Arra gondolok ebben a pillanatban, hogy legalább egy-két centivel taszítana odébb, akkor a szőnyeg puha anyagába fúródna arcom, nem a kemény parkettába. - Elloptad, valld be! - Sziszegi. - Úgy volt. - Felelek. - Valakitől? Valakiről? - Találgatta mereven. - Egyik fickó múltkor elhagyta. - Füllentettem. Jobb ha nem tudja, hogy képes vagyok megbabrálni a benti kódokat. Míg ilyenekről nem tud, addig nem is néz ki többet belőlem, tehát van rá némi esély, hogy nem tilt ki a kockák terméből és a megőrzőből se. - És gondoltad hasznát veszed. - Jegyezte meg közönyösen. - Valahogy úgy. - Morogtam. Padlóra lapított fejjel könnyebb hazudni. A lábát lassan levette hátamról, először nem mertem mozdulni, de ettől csak türelmetlenné vált, ezért kíméletlenül oldalba rúgott. Összerándultam, de gyors uralkodtam magamon, ezért aztán fogaim összepréselve talpra álltam. - Szerencséd van. - Horkantott. Meglepetten kaptam el a felém hajított kommunikátort. - Tessék? - Néztem döbbenten. - Szükséged lesz a kommunikátorra. Nemsokára kiküldelek Darioval, de ha a tudtom nélkül művelsz ilyeneket, abból legközelebb nem csak ennyi lesz. - Közölte érzéketlenül. Nem mertem hinni a fülemnek. Úgy tűnt ennyi volt, elenged, de ez lehetetlen. Mi van a vérfarkasokkal és azzal, amit ma Darioval tettem? Hökkenten meredtem Hale-re. - Szeretnél valamit, vagy minek vagy még itt? - Dörrent rám hideg éllel hangjában, amikor jó ideje meg se mozdultam. - Nem… - Motyogtam. - Mikor megyünk ki? - Majd időben szólok. - Felelte. Nem akartam elveszteni a jó szerencsém pillanatát, ezért nagy lendülettel indultam meg az ajtó irányába. Mikor a kilincsre tettem kezem Hale mellettem termett váratlanul és még az ajtóra tapasztotta tenyerét, hogy ne távozhassak. Azt hittem most jön az igazi katasztrófa. Kegyetlen vigyora egyre szélesedett arcán. - Egy hónap. - Jelentette ki őszinte élvezettel. Szemei csillogtak az örömtől. - Egy hónap? - Ismételtem bambán. - Egy hónapig nem mész saját célból portyára. - Bővítette ki az információt. Lefagyott az arcom, ahogy erre várt. Még jobban csillogtak azok a szemek. Nagyot nyeltem, majd bólintottam, csakis ezután hagyta, hogy távozzak. A lehető leggyorsabban hagytam el a szobát, majd leszaladtam a lépcsőn közben eszeveszetten forogtak azok a bizonyos kerekek fejemben. Tehát egy kis fájdalom és egy hónapig nem jutok táplálékhoz. Persze utóbbit megsínylem, hiszen a harcok sokat kivesznek energiámból, tehát nehéz időszak vár rám, de egy hónapos éhezés ahhoz képest, amit vártam semmiség. Gyanús, hogy Hale semmit se említett Darioról és a vérfarkasokról, egyszerűen nem tudtam elhinni. Figyelmetlenül vágtam be a kockáknál az ajtót. Martin és egy nő ideges pillantást lövelltek felém, mindegyik tekintete azt üzenete „Ez meg mit keres itt?”, ám nem törődtem ezzel. Átvágtam a termen, egyenesen Martinhoz mentem. A legtöbbször ő beszélt a belsősökkel. A kopasz, vézna férfi hűvösen méregetett apró szemeivel. Egy lassú, vonakodó mozdulattal tolta odébb füléről a nagy fejhallgatót, mely nevetségesen óriásinak látszott különös formájú keskeny fején. - Miért jöttél? - Tudakolta fásult hangon. - A jelentésekre szeretnék egy pillantást vetni. - Közöltem komoran. Izgatottságom tombolt bennem, de reméltem kívülről semmi se látszik rajtam, ahogy szemeim Martinra tapadnak, aki komótosan felkel kényelmesen bélelt székéből, és lomha léptekkel halad a kis, fémszekrényekhez a terem túlsó felébe, ahol egyetlen gép se volt. Követtem őt, és vártam, hogy már kezembe vegyem a szigorúan vezetett dokumentumokat. Természetesen nem kellett külön engedély Hale-től, vagy bárkitől, hogy ezeket a papírokat kézbe kapjam, mivel belsős irányító voltam, jogom volt tudni az efféléket. Mohón tapadtak szemeim a legfrissebb irat soraira, és gyorsan olvasni kezdtem. A lényeget kiszűrtem a papír tartalmából és elképedten meredtem rá. Ezt a jelentést én adtam még le egy régebbi esetről, ami a kastély körül történt. - Nem történt azóta más? - Böktem ujjammal a lap tetején feljegyzett dátumra. Martin egy gyors, unott pillantást vetett rá, majd megrázta a fejét. Türelmetlen arckifejezését látva kezébe nyomtam a lapokat. Kurtán megköszöntem neki ezt a szívélyes segítségnyújtást, azt követően kiviharzottam a teremből. Egyre kattogott az agyam. Dario nem jelentette le azt, ami a vérfarkasokkal történt, és nagyon úgy tűnt, hogy engem se mocskolt be Hale-nél. Nem értettem ennek az okát. Összezavartan léptem ki a kastélyból. Ami azt illeti újra el kell beszélgetnünk a drágalátos Darioval… Csak győzzem kivárni.
