Korom sötét éj köszöntött ránk az eldugott Longfellowban. Az eddig környéket perzselő forró napsugár utáni hűsítő eső most jéghideg cseppeké fagyot a fák csupasz ágain, amik rezzenéstelenségüknek, még egy erősebb szél sem vethetett véget. Sötét és csend borult az északon leledző otthonok ablakára, itt-ott még egy fény pislákolt de a legtöbben már csak álmosan meredtek az éjszakába. Ház volt mindenütt, fák és még több ház, amiben lakók bizton állíthatták, hogy soha nem történt velük semmi érdekes. Hosszú utak nyíltak a városból a világnak összes eldugott részéhez is, mégse tévedt erre soha senki. A lakók kedvesek, és szeretők voltak mégse látogatta meg őket senki, bőséggel jött a termés a fák ágain lelógó kövér gyümölcsök már földet taposták, mégse kért belőlük senki. Mintha nem is vett volna róla senki tudomást, mintha nem is létezett volna. Valami megmozdult itt de nem lehetett az öreg Mrs. Fig macskája hisz neki már napok óta kirakták a szűrét. Nem is lehetett Frank, aki lekvárral kenegette be a testét esténként és felszólította a járókelőket, hogy szólítsák őrmesternek, mert a bíróság pár napja beszámíthatatlannak titulálta. Nem ez valami más volt. Úgy tűnt fel akár egy gyertyaláng, de a nagy feketeségben inkább csak szürkének tűnt, mintsem égő vörösnek. Mégis jól kivehető volt a sűrű éjszakába, a lámpák fényei jöttére kialudtak, majd újra megjelentek csak hogy takarják a különös alak kilétét. Elment pár téglaház mellet befordult a sarkon és bement város melletti parkba, ahol már a lombkoronák tengere teljesen beterítették, így még csak csöndbe se kellet maradnia, nehogy egy még odatévedt járókelő észrevegye. A szerteálló ágak kusza erdejéből most egy másik különös alak tűnt fel, aki akár a testvére is lehetett volna hasonlóságai miatt. Ugyanolyan szétálló volt mint ő, mintha nem is szilárd, hanem füst lett volna a teste. Mindketten energiát bocsájtottak ki magukból és amikor ez a két enyv összeragadt egy harmadik lény jött létre közöttük. A kettő felismerte egymást és elkezdtek közeledni, egy kívűlállónak úgy tűnt volna, mintha egymást akarnák megérinteni, pedig ez nem volt igaz csak az az egy összeragadt energiához közeledtek, amelyet mindketten tápláltak. Már csak lépések volt köztük a távolság. A színük is megváltozott először fakó lila majd egészen fehér. A forróság már tapintható volt közöttük, egymásnak minden rezdülését érzékelték. Még közelebb akartak kerülni. Aztán mindkettő kiszakadt a testéből és nem láthatunk többet, mert egy tizenéves forma lánynak fel kellet ébrednie álmából.
