Debreceni Zoltán Élete Született . 1954 November 2. (59 éves)
Pocsaj Magyarország Nemzetiség magyar Pályafutása Jellemző műfajok próza líra Írás műveibe a szerelem és a bánat ötvöződik a természettel.
Debreceni Zoltán
( Pocsaj 1954 November 2. )
magyar nyelven alkotó (roma) származású amatőr költő,író „ Cigány költők,írók - Debreceni Zoltán
Cigány írók Cigány költők! Sokasodjatok, emelkedjetek, nőjetek az égig. A kezetek érjen el a túlsó világ szélig.
Betegen,fáradtan, vérzően is lépjetek előre. A cigányokat és az embereket tereljétek, neveljék, ne hagyjátok veszni a rossz sors tengerébe.
”
(Debreceni Zoltán gondolata)
Az írás és a költészet szívem ügye, mert minden ember lelkét az irodalom táplálja. És az ember élethez nélkülözhetetlen.
”
Lakcíme: Hajdúbagos Sinai u.1.sz. Lakóhelye: Kisvejke Rákóczi u 29.
Elérhetősége:debreceni-zoltan@temail.hu
Élete és pályafutása:
Nehéz gyermekkora volt,heten voltak testvérek. Pocsajba jött a világra,ott gyerekeskedett. Kismarjába,Sándoros-tanyára,Konyári-Sóstó tanyára,Hosszúpályiba,Derecskére,Biharkeresztesre,Nagykerekibe költöztek. Állatorvos szeretett volna lenni. Felsőbb iskolába Berettyóújfaluba,Debrecenbe Budapestre és Szegedre járt. Édesanyja rákbetegségben meghalt,édesapja követte édesanyját a halálba. Így az apró testvéreinek a nevelése rámaradt . Emiatt a felsőbb iskoláit nem tudta befejezni. 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban az első verse, ami nagy vihart kavart, ezt követően jelent meg verse a Képes újságba és több napilapba. Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni. A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását. Majd a Magyar Állam Vasúthoz került,mint vezető jegyvizsgáló, ezt követően vonatvezetőként dolgozott. Súlyos tüdőműtét miatt nagyon fiatalon lett rokkant.
„ (Debreceni Zoltán - A róna a képzeletem hazája)
A képzeletem kicsi korában, biztosan farkast és vadnyulat evett. Mert sohasem hagy pihenni mindig tekereg.
Bejárja a völgyeket,a magas hegyeket. Nem tudom visszafogni mindig csak tekereg. A patak habjával énekli halkan a dalát. A hegyekbe búsan halad,lassan szedi a lábát.
Csak a patak siet szaladva le a hegy ormán. A sík rónán jön meg a képzeletem kedve. Mert itt érzi magát jól a rónaságon nem a hegyekbe. Itt boldogan vígan siet előre a patak habjára rá sem hederítve.
A zöld réten a síkságon az erdőben énekli vígan boldogan a dalát. Itt a rónán elfeledi minden gondját és baját. ”
„ Debreceni Zoltán - A boldogság is elfelejt a Cigánynak köszönni. Boldogság versek A Kisvejkei hegyekben zölden virul az erdő. Száguldva fut közte a kanyargós kis patak. Az erdőben sötétek az árnyak, patak vizébe vakítanak a napsugarak.
Elmerengve nézem, hogy a felhő milyen fürgén kergeti az égen a napot. Mellettem most éppen a boldogság megy el, de a Cigánynak az is lusta megemelni a kalapot.
Gyertek bíborvörös naplementék és csendes esték, gyertek a szememre gyönyörű szép álmok. Hogy ne kelljen éreznem a boldogtalanságot.
”
Művei olvashatók:
www.zoltan.eoldal.hu
www.magyarvagyok.com
www.versgyujtemeny.hu
www.íróklub.napvilag.net
http://iropalanta.ucoz.hu
www.poet.hu
www.zoltandebreceni.eoldal.hu
Polus média Debreceni Zoltán.hu
Próza: Szeged. Esti séta a Tisza-parton - Debreceni Zoltán
Tiszaparti szerelem - Debreceni Zoltán
Hajdúbagosi fiatal postás elkésett a levéllel - Debreceni Zoltán
Szeretnék újra kisgyerek lenni - Debreceni Zoltán
Egy pocsaji író elmeséli élete történetét - Debreceni Zoltán
Keserű dalt hallok - Debreceni Zoltán
Főmenü:
Település Látnivalók Intézmények Közalapítvány Alkotóink Képgaléria Programok Nyomtatványok Bagosi Élet
„ (Debreceni Zoltán cigány sors)
Siratom halálát a gyönyörű szép nyárnak. Keserű életét a Magyar Cigányságnak. Folyamatos romlását a Cigány életünknek. Sárba tiprását a becsületünknek.
Hontalanok vagyunk,nincsen nekünk hazánk. Ott kell élnünk,szenvednünk ahol megszült édesanyánk.
Lassan elvándorlunk a szent Magyar földről, mert nincsen Cigány haza. Néhány tolvaj Cigány társunkért. Azt mondják sok Magyar honfi társaink :tűnjünk innen haza.
