I. rész Az útpadkán állt, fél lábon egyensúlyozva és nevetett, mindig nevettet. Nagyot szívtam a cigarettámból és amint rám pillantott, valami teljesen nyilvánvaló és ostoba megjegyzést tettem az időjárásra. Hátha elhiszi, hogy mindvégig az eget bámultam és nem őt. Valójában nehezemre esett a tettetés. Őt akartam látni, őt akartam hallani, őt akartam. Abszurd az egész, azt gondoltam kinőttem már ebből, végre tényleg első lett a család, túl öreg vagyok a mellékösvényekhez és lekopik rólam a vadászösztön. Eljött az idő a közös nyaralásokra, giccses karácsonyokra meg a karosszékre, ami csak az enyém. De volt valami megkapó benne, valami, ami miatt ez több lehetne egy strigulánál. Nem az átlagos nőcske, tudod, miről beszélek, az a fajta, aki azt képzeli, hogy, ha játssza a megkaphatatlan, de két nem után végül mindig igent mond, akkor büszke lehet magára, hogy nem esett csorba a méltóságán, te meg csak vigyorogsz egyet, mikor elalszik, hogy már megint összejött. Nem, ő benne volt a játékban és csak arra várt, hogy végre elmozdítsam a bábumat a startmezőről. Egy apró bökkenő volt csupán. Közhelyes felállás, de a lányomra is gondolnom kell, nem csak magamra. Talán maradt még egy kis darab a lelkiismeretemből, ami ez egyszer meghúzta a vészcsengőt, hogy megállítson. Hát ezért bámultam az eget, ezért nem akartam a szemébe nézni. Azonnal kitalálta volna, mit forgatok a fejemben, eszes kiscsaj. Na ez meg a másik... kiscsaj. Nemrégen újra találkoztunk, csak futólag. A lányommal buliztak egész éjjel, elválaszthatatlanok egy ideje. Ez sem könnyíti meg a dolgomat. Van erre valami szabály? Vagy nincs? A lányod legjobb barátnője mindenképp tabu? Persze, hogy nem bírtam ki, meg akartam érinteni végre, a többiek már úgyis a kocsikban ültek, nem fog feltűnést kelteni az egész, gondoltam. Ahogy a vészcsengő hangja végre tompulni kezdett, újra szabad voltam. Teátrális mozdulattal kitártam a karomat és fennhangon boldog új évet kívántam. Láttam egy kacér "na végre balfék" mosolyt átsuhanni az arcán, aztán lesütött szemekkel gyorsan közelebb lépett. Végigsimította a vállamat, én meg mint egy kamasz a második randi után, olyan közel céloztam az ajkához, hogy az már a majdnem csók kategóriába sorolható, talán bele is pirult. Többet nem nézett rám csak hátat fordított és intett egy utolsót. Nem is rossz...kezdetnek...gondoltam és ahogy behuppantam a bőrülésre pár másodpercnyi elégedett révedezés után vissza is tértem a valóságomba, ahol a lányom sürgetett, hogy induljak. Észre sem vettem, hogy a feleségem, már elindította a kocsiját és jócskán előttünk jár. Csak a róka alakú lányt láttam, akire előbb utóbb rábukkanok és eltalálom, hogy halkan a ropogó levelekre hulljon és az enyém legyen végre.
