Mennyi könnyet hullattam eddig pennámon át, mennyit imádkoztam, hogy jöjjön a szerelem el hozzám. Kerestem is erő felett kutattam sok sok lány után, hogy találjon rám végre az igazi nagy boldogság. De amíg azzal voltam el, hogy magam sajnáltam, nem vettem észre azt, hogy bizony meg változtam. És nem csak az a egykét ősz tincs, mi meg jelent hajamba, és nem csak az évek múlta, mely felettem elsuhant. Mert köröttem a világ is oly sokat változott, még a nap se ott kel fel már, mint egykoron. De mert észre vettem biz más lett ez a világ, rájöttem valamire, haladni kell vele tovább. Mert biz mondom, nem csak a természet van nekünk, mi is ehhez a szép nagy földhöz tartozunk. És ahogy ő befogadta a mi életünk, nekünk is óvni kell ezt a földi létezésünk. És ha megtanuljuk, mit elődeink tudtak, tisztelni magunkat, akkor bennünket is elfogadnak, mind kik alkotnak. És azóta már nem sír a pennám, szól a víg dalom, de a hitemért úgy érzem, kell még harcolnom. Hisz oly sok van, mi fontos nekem, amibe úgy hiszek, amiért ha kell elő kapom pennámat és vele harcba megyek. És ha ezzel valakit kicsit össze csipkedek, szeretettel teszem azt, hisz ő is éppúgy fontos nekem. Így hát kívánok boldog karácsonyt és szép ünnepet. És azt kívánom mindenkinek, érintse meg a szeretet a szívünket.
