Valahol a világ végén, vagy azon is túl, van egy erdő. Ebben az erdőben két barát élt. Az egyiket Jacknak hívják, a másikat Joe-nak. Joe szeretett álmodozni, a gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében. Egy reggelen Joe elment vadászni. Sok vadat lőtt, és már indult volna haza, mikor meglátott egy aranyszínű pávát. - Ez felettébb furcsa!- gondolta. Sosem láttam még ilyet. Joe: Jack! Nem fogod elhinni, hogy mit láttam! Egy aranyszínű madarat. Jack: Á! Ugyan! Biztos álmodtál. Ilyen nem létezik! Joe: De létezik. Majd megmutatom. Jack: Na, arra kíváncsi vagyok. Joe elvitte a barátját az erdőbe, és lám tényleg ott volt a madár. Jack: Te jó ég! Ez egy aranyszínű páva! Még ilyet! Joe: Arra gondoltam, hogy lefényképezem, és elküldöm egy újságnak. Jack: Oké! Tedd azt!
A szerkesztőségben: Szia! Helló! Ez meg mi?-kérdezi a szerkesztő. Hát aranypáva!-modja Joe. Szép! És mit szeretné tenni vele? Kérlek, tedd bele a képet a vasárnapi lapba. Megteszem, benne lesz. Szia! Szia!
Na, ez volt a mese! Egy édes álom. Joe és barátja Jack nem létenek, csak az én képzeletemben, és persze aranypáva sincs. De mesének jó volt. Az arany nyakkendő Egy kis faluban vagyunk. Sok ember él itt, de én most 1 családról szeretnék beszélni. Ez a család a Csoda család. Ez már érdekes igaz? De mitől is csoda ez a család? Például ott van a házuk. Ez a ház nem egy szokványos épület. Ha akarják, láthatatlanná változik. Sok csodás dolog van eben a házban, de ez most nem is olyan fontos, mint inkább az, hogy a családfő Pál elment vásárolni. Pál sok dolgot vett, de meglátott egy nyakkendőt. -Hű de szeretem a nyakkendőket. Ráadásul ez aranyszínű. - Megveszi? -kérdezte az eladó. - Meg én! - Vigyázzon, ez csodanyakkendő! Oké! Én értek az ilyesmihez. - Nézd kedvesem! Vettem egy aranyszínű nyakkendőt! - Ó, csodát is tud? - Igen- mondta Pál. - És mit? - Nem tudom, de szép. És abban a pillanatban nyakkendő az egész házat arannyal vonta be. Ez volt tehát a csoda! A nyakkendő aranyat készít, de csak a varázsszóra mely ez:”Szép”. Ezért mondják a mai napig is arra, ami igazán szép: „Csodásan szép”! A két jó barát
Kártyás Mátyás
Ez a történet egy igen fiatal kártyamesterről szól, aki egy faluban élt. Kevés olyan elfoglaltság volt, amit a kártyánál jobban szeretett. Egy szép napon elhatározta, hogy kihív maga ellen, egy nagymestert. Jól választott mondhatom, mert a világ legjobb zsugását találta otthonába elhívni. Mellesleg ez az ember eléggé öntelt volt. Ideje megleckéztetni egy kicsit. - Ön egész jól játszik-mondta Matyi. - Hah, barátom, nem csoda, én vagyok a legnagyobb mester. Ez a megnyilvánulás nem tetszett hősünknek. - Na, ne mondja, majd én letöröm a szarvait. - Inkább osszál barátom!- mondta a nagymester. Matyi osztott. Sokáig játszottak, végül Matyi nyert. - Ez nem lehet igaz!- ordított a legyőzött világbajnok. - De az! Mondtam, hogy letöröm a szarvait, és mostmár ne legyen az emberekkel olyan mogorva! Oké? - Oké. Belátom, eléggé nagyravágyó voltam. Úgyhogy mindenkitől elnézést kérek. Ebben a pillanatban Matyi ablaka alatt, több mint negyven ember gyűlt össze, és ezt kiabálták: _Éljen Kártyás Mátyás! - Ezt nem értem emberek! Miért ünnepelnek engem, amikor csak egy játékban győztem. Erre valaki megszólalt a tömegből: - Figyeljen barátom. Ez a mester nagyon szívtelen és goromba volt az itt egybegyűltekkel. Most végre legyőzte! Gratulálok a falu nevében! - Köszönöm. És Ön kicsoda? -A polgármester. És Ön kicsoda? - Szende Mátyás - Nem! Mától nem ez a neve. Mától a neve: Kártyás Mátyás.
Sakkos Sándor
Élt régen egy ember. Sakkos Sándornak hívták. Gondolom, már ki is találta a figyelmes olvasó, hogy miért ez a neve. Igen, Sándor egy nagyon idős úr, aki szeretett sakkozni. (Egyébként innen kapta a nevét.) Egy napon arra gondolt, hogy eme tudását kamatoztatni kellene, ezért nyitott egy Sakktanoda nevű helységet. Sokan megfordultak itt, és mindenkiből mestert faragott. Egy napon, mikor éppen egyedül volt, benyitott hozzá egy fiatal, és lendületes gyerek. - Jó napot Sanyi bá’!- köszönt a gyerek. - Szervusz. - Tanítson meg sakkozni most rögtön, mert nagyon szeretnék játszani! - Nem úgy megy ez! Két hét csak a felkészülés, és utána rengeteg gyakorlás szükségeltetik. Az eredmény így is csak a kezdő szint elérése. - Akkor csak az elméletet tanítsa! Na! Mi az első lecke? - Az első lecke az, hogy alábbhagy a lendületed barátom!- mondta a nagymester. - Oké mester! Figyelek! A mester megtanította a gyereket 3 nap alatt. A tanonc megnyert egy világbajnokságot. A mester és a tanítványa boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Bob Stanley I.
Őfelsége szolgálatában
Nem is oly régen élt egy király. Ennek a királynak volt egy szép leánya. A király nagyon szerette a lányát, és ez a szeretet kölcsönös volt. Egy szép napon elmentek vadászni kettesben. Nagyon jól érezték magukat és sok vadat ejtettek. Már indultak volna a kastélyba, amikor egy fekete páncélos lovag előugrott az egyik bokorból. A királylányt karon ragadta, és eltűnt vele a bokorban. - Segítség! Segítség!- kiabált a király- elrabolták a lányomat! Másnap az uralkodó előállítatta az összes bátor lovagját, hogy hozzák vissza a lányát, és büntessék meg az idegent. Sokan próbálkoztak de, senki sem jutott vissza a királyhoz élve. A király végső elkeseredésében kiadott egy felhívást. A felhívás ekképp hangzott: Minden bátor ember, akár lovag akár nem, jöjjék a váramba. Jutalmat kap az, aki megmenti a lányomat. Sok bátor lovag és paraszt is jelentkezett a feladatra, de senki sem járt sikerrel. Végül egy kék nyakkendős, szürke zakós idegen jött a király elé. -Felség! Én megmentem a lányát bárkitől, bármi áron! - Hohó! Lassan a testtel ifjú barátom, már sokan elvesztek ennek az ügynek az érdekében! -Igen, tudom uram, de én a legjobban kiképzett T 60-as ügynök vagyok. -Rendben. Nem bánom. Nagy jutalmat kap, ha elhozza nekem az én tubarózsámat élve. Bob még azon a napon megérkezett a fekete lovag várába. - Állj! Ki vagy? -Bob Stanley a nevem és a lovag úr hívatott. Megkérdezem, hogy valóban hívatta-e jó? - Erre szerintem nincs szükség. - Mondta az ügynök, és folyóba rángatta az őrt. Miután bejutott, megkereste a királylányt. A lány egy bordó színű magas és ijesztő várbörtönben sírt. Akármilyen veszedelmes is a börtön fala hősünk nem ijedt meg. Rögtön felment az emeletre és kihozta a királylányt. -Állj! Innen senki sem megy el. Főleg nem a királykisasszony! - szólt a Fekete lovag. -Na, ne mond, én kiviszem! Hosszas birkózás és párbajozás után a lovag már-már majdnem leszúrta Stanley de ő elugrott a támadó elöl és megnyomott egy nagy vörös gombot, amire a lovag talpa alatt megnyílt a talaj és beesett a börtön vermébe, ott megkapta méltó büntetését a raboktól. Stanley hazavitte a lányt a királyhoz, aki ezer aranyat adott hősünknek.
A tüzes autó
Nyár van. Egy harci repülő repül a település felett. Hősünk Bob Stanley egy ejtőernyő segítségével kiugrik a gépből, Amikor földet ér leveti ejtőernyőjét. Megigazítja a nyakkendőjét, és elindul a sűrű dzsungel felé. Zajt észlel. Ő tudja, honnan jön ez a zaj. Egy tank üldöz három fekete bőrű ágyékkötős őslakost. - Álljon félre az útból ember!- szól morogva egy katona Stanley. - Mit akar ezektől, az emberektől?- szól az ügynök. - Semmi közöd hozzá! Ha kíváncsi vagy te is menekülhetsz! - Nem szokásom össze-vissza futkosni! Erre a katona lőtt egyet a tankkal. Stanley hátra vetette a lökéshullám. - Ébresztő, ébresztő Stanley! - Hol vagyok? - Kicsoda ön hölgyem? - Megmentettem és Luciának hívnak. - Köszönöm, hogy segített, hálás vagyok. - Segítségemet viszonozhatja, ha megment minket a tüzes autótól! - Mindenképpen segítek! Kik voltak az üldözöttek? - Az egyik az édesanyám a másik kettő meg a testvérem. - Anyám a falu királynéja jönni fog, hogy ecsetelje a bajt. - Jó. - Felség, szolgálatára állok. - Üdvözlöm idegen. Elmondom mi a baj: A tüzes autó mindig eljön a falunkba és ledönti házainkat szórakozásból. -A tankra gondol? –kérdezi Bob. - Igen arra. - Segítek eltüntetni jó? - Rendben. Hálás köszönetem a nép nevében. Másnap Bob a tankot figyeli. Mikor senki sincs már a tank közelében óráját stopper módra, állítja és megnyom egy gombot. A tank és a benne lévő gonosz katonák felrobbannak. A királyné ünnepség keretében megköszöni Bobnak a szolgálatát és hozzáadja a lányát.
A császár hadserege
Tavasz van. Március 3.-a. Bob nagy hangzavarra ébred. Gyorsan öltönyt, nyakkendőt vesz és kinéz az ablakon. Egy csapat katona muzsikál. A katonák díszes menete janicsárokból áll, élükön a basával. Bob lemegy a térre és így szól a császárhoz és a seregéhez: - Mit akarnak ilyen korán itt? - Éppen elfoglalom a te országodat. A miniszteretek és a katonáitok tegnap óta rabok. És két választásotok van: 1. Mindenki beáll a seregembe és szolgál engem, 2. Mindenki a rabom. - Na, szolgálat vagy rabság? - Most szórakozik?- szólt hősünk. - Tömlöcbe vele! Méltó büntetést mérek ki rád!
A tömlöcben: - Hogy kerültél ide idegen?- Kérdezte egy rab Stanley. - Gyorsan. Nem akartam hogy a császár elfoglalja a hazánkat. - Mi holnap meghalunk. Te holnapután. - Majd meglátjuk. - mondta hősünk. Majd elővett egy tollat a zakója belső zsebéből, megnyomott egy gombot és a lézer szétvágta a cella ajtaját. - Ügyes - szólt egy rab. - Az. Ki szeretne szabad lenni? Jelentkezzen. - Mindenki! ! –Kiabálták a rabok. - Állj! A rabok nem szökhetnek meg!- Mondta az őr. - Akar egy rágót? –Kérdezte Stanley. - Igen. - Jó akkor várjon, meg beugrok egy trafikba. - Oké. Hé állj! Emberek, szöknek a rabok! - Minden katona előre! Megleckéztetjük a haszontalanokat! –szólt a császár.
Hosszas üldözés után a császár és a csapata elfáradtak. A rabok és Stanley megmenekültek. Menekülés közben Stanley egy ajándékdobozt dobott az útra. - Állj! Megnézem ezt a dobozt! –szólt a császár. - Egy címke lógott a dobozon. - Olvassa fel! –mordult a császár a szolgájára. - ,, Tisztelt császár. Nem szeretem a zajt, nem szeretem a rabságot. De fogadja szeretettel ezt az ajándékot.” - A szemtelen. - szólt a császár. Nyissa ki a dobozt! Amint a dobozt felbontották a bomba, ami benne volt felrobbant. A császár és a hadserege meghaltak, a rabok pedig megköszönték Bob segítségét.
4. A Mars küldetés
,, 24: 10 Egy űrhajó hagyta el a föld légterét. Útcélja a Mars bolygó.”
Ez az üzenet jelent meg Bob Stanley számítógépén, pontosan az eset után. Stanley felöltözött,fogta a diplomata táskáját és elindult a NASA űrközpont felé. Amikor odaért egy őr állította meg. - Mit akar? - Csak ezt.- monda Stanley és átadott az őrnek egy vörös cédulát. Az őr rögtön beengedte. Az ügynök egy irányító központba lépett be. - Illetéktelen személyek nem léphetnek be a NASA űrközpontba!- mondta egy irányító. Stanley felmutatta a kártyát és mindenki elment az irányító paneltől. Hősünk leült a panelhez és megnyomott egy gombot.- Azonnal jöjjenek vissza a földre. Tudom hogy fel akarják robbantani a földet! - Nem mindegy hogy felrobban –e a föld vagy sem? Azonnal távozzon onnan Stanley!
Az adás megszakadt.
Hősünk megszólalt : - Gyorsan lőjenek fel a Marsra ! - Nem tehetjük meg. – szólt a NASA vezetője. - De élet-halál kérdésről van szó . Akiket fellőttek azok elpusztítják a földet .És önnek sem mindegy hogy meddig van lehetősége élni igaz? - Igen. Elnézést hogy hátráltattam a munkában. Azonnal lőjék fel! Hősünk felvette az űrruhát és gyorsan beült az űrhajó kabinba. Megkezdődött a visszaszámlálás.
Ten-10 Nine-9 Eight-8 Seven-7 Six-6 Five-5 Four-4 Three-3 Two-2 One-1 Bob elhagyta a földet. Miután megérkezett a Marsra, elkezdte keresni az űrhajósokat.
Stanley elfáradt a hosszas keresgélésben,és leült egy fém dobozba amelyben a föld elpusztítására szánt rakéta volt. De hősünk ezt még nem tudta. A két űrhajós közeledett Bob felé. - Látom ide is utánunk jött. - Még szép. Elvégre én is a Földön lakom. Az egyik asztronauta kinyitotta a dobozt. Egy rakéta volt benne. - Na’ látja? Ez a kis aranyos fogja a földet elpusztítani. - Hm. Szép a színe. – mondta Bob . Azzal fogta a rakétát és lecsavarta a robbanófejet . - Mit csinál ? – kiabálta az egyik űrhajós. - Megmentem a Földet. Szerintem nem árt ha nem halnak meg az emberek. Legalább lesz aki köszönetet tud mondani nekem. Erre az egyik asztronauta ki akarta kapcsolni Bob oxigéntartóját, ami sikerült is. Bár hősünk érezte hogy nem bírja sokáig de, utolsó leheletével mindkét űrhajósnak kikapcsolta az oxigéntartályát a magáét pedig bekapcsolta. - Sajnálom emberek. –mondta Stalley. A két űrhajós elhunyt. Bob visszament az űrhajóba,az általa hatástalanított magával vitte a földre. - Otthon, édes otthon. – mondta hősünk.
Stanley szólt a rádión: -,,A küldetés végrehajtva”.
5.Ha az ügynök nyugdíjba megy (A sorozat befejező része)
Hősünk Bob az irodájában ül. Hirtelen benyit a főnöke az irodába.
-Stalley! -Parancs?- szól hősünk. - Most másról van szó. Jöjjön velem. - Igenis főnők.
A főnök bemegy Stalleyvel az irodájába. - Miért hozott ide uram ? –Kérdezte Bob. - Mert egy fontos dolgot akarok mondani önnek. - Hallgatom uram. - Nézze, ön kitűnő T-60-as ügynök. Sosem volt önre panasz a jegyzőkönyvben. - Köszönöm. - Csak elérte a nyugdíj korhatárt. Holnaptól nyugdíjas -Mondta derült arccal a főnök. - Upsz. Nem erre számítottam uram. - Tudom Stalley. Boldog nyugdíjjas éveket. - Nem ! Nem leszek nyugdíjjas. Ez az életem. -Ugyan Bob, ráfér a pihenés önre. Majd, szépen horgászgat,tekézik stb. -A tekézéshez rossz a szemem. A sikamlós halakat meg ki nem állhatom. -Akkor meg találjon ki valamit.
Bob Stalley hazament, levetette a nyakkendőjét, még egyszer végig simított a nyakkendő anyagán majd,betette a szekrénybe.
Bob Stanley II. 1. Ha minden kötél szakad
Bob a számítógépe előtt ül. Azon gondolkozik hogy letörölje-e a vészjelző programját amely a volt munkájában segítette őt hosszú évek alatt.
De egyszerűen nem képes rá. A mobilja, a nyakkendője .az órája mind-mind a régmúlt szép emlékeire terelik a figyelmét. Egyszer csak jön két e-mail : Az egyiket az egyik legjobb barátja és egyben volt munkatársa küldte. A másikat a volt főnöke. Így szól az első: ,,Bob .Vészhelyzet van . Tudom nyugdíjas vagy de,a japánok egy 50 évvel ezelötti konfliktus miatt a parlamentet ostromolják, csak te segíthetsz ! A másik e-mail ekképp szólt: ,,Nézd Stanley csak te segíthetsz. Fogad el kérlek az első e-mailt. Vissza vagy fogadva örökre. Ezek a hírek hősünket annyira feldobták hogy azonnal cselekedett. Rögtön felöltözött az ingbe, az öltönybe és az elmaradhatatlan sötétkék nyakkendőjébe. Magához vette az összes kellékét és elindult a reptér felé. A recepción:- Kisasszony! Kérem, adjon gyorsan egy retúrjegyet Japánba. - Tessék uram. Kellemes utat!
Mikor megérkezett, hősünk egyből a Nagykövetség felé vette az irányt. A portás megállította: - Miben segíthetek? -A nagykövet úrral szeretnék egy-két fontos dologról beszélni. -Ön egy esztelen angol, ide nem jöhet be! Másnap hősünk elmaszkírozta magát és elkezdett olaszul fecsegni. Így rögtön beengedték. Amint bejutott, egyből a nagykövet irodája felé ment. Bekopogott az iroda ajtaján. -Bion Giornio! -Üdvözlöm. Miben segíthetek? -Signore! A nagykövet beszélni én. -Á’ a nagykövettel akar beszélni! Fáradjon be. -Jónapot uram ! Sajnos én nem tudok olaszul de, fogadhatok egy tolmácsot ! - Arra semmi szükség! –mondta Bob és levetette álarcát . - Maga az? - Azt hittem hogy lát ! - Pimasz! - Na . Azonnal hagyjon fel a parlament ostromával ! - Különben mi lesz? Stanley elővett egy távirányítót az öltönye belsőzsebéből. -Különben az lesz hogy a levegőbe röppentem az egész tákolmányt ! - Rendben ! Csak ne olyan hevesen! Azonnal leállítom az akciót ! - Ezt akartam hallani ! Most pedig hívja ki a rendőrséget ! -Oké. Így a tettes saját maga ellen hívta ki a rendőrséget és börtönbe került. Szóval Bob Stanley a saját országát mentette meg a pusztulástól !
2. Két dudás egy csárdában
Bob éppen az irodájában ül és az aktákat nézegeti. A főnőke nyit rá ajtót. - Szevasz Bob ! - Űdvözlöm Uram ! Mi a parancs? - Nézze.Rügen szigetén van egy vár.Ebben a bárban rengeteg arany van amely Törökország uralkodóját Ali császárt illeti. A gond csak az hogy a várat 10.000 fegyveres terrorista őrzi. Jusson be a várba és vigye el az aranyat a császárnak ! -Rendben uram meglesz. -Az akció rendkívül kockázatos ezért segítségül kap egy újoncot is. -Köszönöm Uram.- mondta Bob -Braien ! Gyere be ! -Itt vagyok uram ! -Braien. Te leszel Bob segédje.Így legalább kitanulod a szakmát. -Állj ! –mondta Stanley.Álljon meg a menet. Uram egy újoncot is be kell tanítanom? -Nem lesz az olyan vészes ! –Na viszlát ! -Viszontlátásra uram. Bob és Braien elindult a szigetre.Sokáig mentek majd,egy magas hegyre kellett felmenni amely nagyon meredek volt. -Na Bob ! Ide én nem megyek fel az biztos ! –mondta Braien. -Nem érünk rá viccelődni ! Indulás fel! -Akkor sem megyek fel ! Ez borzasztó meredek. -Ez a feladat nem olyan nehéz mint bombát hatástalanítani ! – Mi lesz így veled? Nagy nehezen de, feljutottak a csúcsra. A hegy tetején ott volt a vár. Az őr megállította őket. -Állj ! Mit akarnak itt? -Ali császárral jöttünk konzultálni.-mondta Stanley. -Rendben bemehetnek. Alig mentek egy pár lépést megállította őket mégegy ketona: -A császár nem fogad akárkit ! Minek jöttek?
Bob mondta volna hogy mi a jövetelük célja de,Braien közbevágott: -Ne feleseljen! Nem állok jót magamért ! Azonnal engedjen be ! Bob folyton csitította társát: -Braien . Elég legyen ! Braien , nem balhézni jöttünk ! Hagyd abba ! Hiába minden,a dolog balul sült el mert tömlöcbe vetették őket.
A börtönben :
Bob:-Na ezt elintézted! Köszi!
Braien:-Egyszer csak kiengednek! Egyébként piszkosul felidegelt az őr!
Bob: -Te kezdted! Minekáltál le feleselni? Úgyis beengedtek volna.Semmi fondorlatosságot nem tanultál?
Braien:-Eddig még nem is tanítottál !
Bob:-Na’ de,mostmár elég legyen! Még a végén énleszek a hibás.Nézzenek oda ! Máskor azt tedd amit mondok. Ezt a főnokkel sem lehet megcsinálni!
Braien:-Bocs. Máskor figyelek. Most viszont ki kellene menni. Megnézem hogy kijönnek –e a rácsok az ablakból ! Bob: -Úgyse megy ! a helyedben alagútat ásnék.
Hirtelen segélykiáltást hallotak: -Segítség, azonnal engedjenek ki ! Ez pimaszság ! Én vagyok a császár! ! !
Bob megszólal:
-Maga a csaászár? -Igen én! -Azért jöttünk hogy visszahozzuk önnek az aranyát!
Bob Stanley egy órát tesz fel a kezére azt amelyik a múltkori akcióban is segítette.Az óra lézeres volt és egy gombnyomásra szétvágta a tömlöz ajtaját .Az udvaron a terroristák és a bandavezérük állt. Középen az arannyal. Bob ledobott közéjük egy gránátot, majd odaadta az aranyat a császárnak ! A császár megköszönte Stanleyék szolgálatát . Bob és társa Braien pedig hazamentek.
3. Hawai küldetés Bob Stanley éppen az újoncoknak tart előadást.A főnőke behívja az irodájába. - Bob! Milyen az újjoncokkal? - Nagyszerű uram! Maradjon köztünk de, sokkal ügyesebbek és engedelmesebbek, mint Braien. - Az jó. De nem csak ezért hívtam. Tudja egy újabb küldetést bíznék önre . -Hallgatom uram. -Egy Hawaii luxushajón utazik az úgynevezett zsugás zsarnok. Ez az ember a hajó legénységét afrikai őslakosokból válogatta ki.és kegyetlen módon bánik velük.A feladat: Megállítani a zsarnokot. Elválalja? -Hogyne ! Mi a hajó neve? -A hajó neve : „OCTOPUS” . A mi nyelvünkön annyit tesz : ,,Polip”. Holnap indul a gépe Hawaiira. Jó utat. - Köszönöm uram . Stanley másnap megérkezett a reptérre. Rögtön meg is vette a jegyet a gépre. Mikor megérkezett Hawaiira megkérdezte mikor és honnan indul az Octopus nevű hajó. -Ilyen hajó nincs uram! -Az nem lehet ! Pedig nincs ilyen hajó nekem elhiheti. -Adja ide a hajók regiszterkönyvét ! Hősünk megtalálta az adatokat és a dokumentum szerint az Octopus három évvel a II. Világhábotú után elsüllyedt. -Az ügy kezd egyre bonyolultabbá válni.-mondta Bob. De nem adom fel, én megkeresem a zsarnokot! Másnap Stanley egy bárba tért be hogy,,kártyázzon”. Minden játékost kikérdezett hogy nem tud –e valamit az Octopusról. Egyszercsak a szerencse a Zsugás Zsarnokkal hozta össze. -Jónapot! –köszönt Bob. -Jónapot! Hogyan hívják? Mi a foglalkozása? És minek jött ide? -Bob Stanley a nevem. Titkosügynök vagyok, és játszani jöttem. Most én kérdezek: -Önt hogyhívják és mit akar játszani? -Pókert. Abban verhetetlen vagyok.A nevem John Taylor. -A másik kérdésem hogy mit tud az Octopusról? -Erre nem válaszolok! –Játszunk! -Amíg nem válaszol, addig nem játszunk! – Mondta Stanley és lesöpörte a kártyákat az asztalról. A zsarnok elkezdett menekülni de, hősünk utolérte és megbilincselte. -Ha nekem nem válaszol akkor majd a rendőrségnek fog! – Kiabált az ügynök. -Rendben! Mindent bevallok és elmondok, csak ne vigyen a rendőrségre! -Oké! Ha már így összejöttünk azt is megmondhatj hol van most a hajó. -Elsüllyedt! –Hazudik! –Ordított Stanley . –Az igazat mondja el ! De tőlem nyugodtan üdülhet a börtönben is. -Jó. Az az igazság hogy kikötöttek egy közeli szigeten Molokain.Stanley kihívta rendőröket, és börtönbe vitette a zsarnokot.Másnap reggel Stanley Molokai felé tartott egy hajón. Mikor megérkezett észrevette a benszülötteket elmondta hogy, megmenteni jött őket, és a gonosz zsarnokuk börtönben van. Ez a hír annyira feldobta a benszülöttek kedvát hogy királlyá, akarták tenni Bobot de, ő inkább hazament.
4. A királylány gyémántjai Hősünk Bob éppen szabadságon van, amikor megcsörren a mobilja. - Halló! Te vagy az Bob? - Igen. Hogy van főnök? - Prímán. Mit csinál éppen? - Horgászok. - Az jó. Abban én is jó vagyok. - Miért hívott? - Egy feladata lenne. - Hallgatom uram. - Melyik tónál horgászik? Az Aranyhal Horgászegyesület tavában. A fővárostól 5km-re. - Az jó. Ha netán gyémántot talál, ott azonnal jelezze. Elvileg 5 db van. - Oké! De mit kezdjek vele? - Vigye el Berlinbe egy | |. Heléna nevű királylánynak Ugyanis őt illeti az ékkő. - Rendben. Elviszem, ha meglesz. - De vigyázzon! Vannak olyanok is, akik nem akarják a gyémántot a királylánynak adni. Mert ők is meg akarnak gazdagodni. - Értem. Vigyázok. Viszonthallásra. -Viszonthallásra. Hősünk most még elszántabban horgászott. Nem kellett sokat várna, máris megakasztott egy méretes harcsát. A harcsa szájában 3 gyémánt. - Ez gyorsan jött. - Gondolta Stanley. De még 2 hiányzik. Azonnal felszállt a egy vonatra amely Berlinbe vitte .Mikor megérkezett a palotát kereste. Rövidesen megtalálta a palotát. Az őr megállította. –Mit akar? A királylány gyémántjait hoztam el. - Rendben. Bemehet - Örvendek felség. – szólt Bob. Itt van az 5-ből 3 ékköve. A többit is megkeresem. - Óh nagyon hálás vagyok uram. –Mondta a királylány. De ez már nehezebb lesz, mert egy ellenséges királynő tartja magánál a két gyémántot. - Nem gond felség. Mi a várának a neve? - Az enyém? - Nem. Az ellenséges királynőé. - Óh. Az ő vára a Fekte Veszedelem. Nagyon veszélyes. - Nem baj. Hol van a Fekete Veszedelem? - Ezt nem tudom. Bob elköszönt a királylánytól és elindult hogy, megkeresse a Fekete Veszedelem nevű várat. Sok embert megkérdezett hogy hol van a vár, de senki sem tudta. Végül egy alacsony termetű idős ember elmondta neki hogy, a keresett vár a Veszélyek szigetén található. Hősünk nem ijedt meg a furcsa nevek hallatán, bármily vészjóslóak voltak is. Mikor megérkezett a gonosz királynét kereste. - Hol van a Királynő? –Kérdezte Bob az őrt. - Minek akarja azt tudni? - Mert nála van valami, ami nem őt illeti. - Micsoda? Azonnal vigyék az úrnő elé. Majd, ő kiadja a halálos ítéletet. - Üdvözlöm felség! – Köszönt Stanley. - Hallom meg akarja szerezni a 2 ékkövet. - Igen II. Helénát illeti. - Lehet de, én nem adom vissza. Az az enyém. Egyébként nem bírom, ha feleselnek velem. Tehát választhat: 1. Vagy elmegy innen (és akkor nem esik bántódása) 2. Vagy lelökjük az őrtoronyról. Bob: - A második lehetőséget választom.(amennyiben a vártoronyban van az ékkő) - Szemtelen, és elszánt. De lássa milyen könyörületes, vagyok, egy másik lehetőséget is felajánlok. Mégpedig azt hogy, legyen az én személyes titkos ügynököm. Külön szobát is kap. - Jó! (feltéve, ha a szobában van a gyémánt). A királynő olyan ideges lett hogy, hozzávágott Stanleyhez egy dobozt. Hősünk pontosan ezt akarta elérni. Tudta hogy a dobozban van a gyémánt (különben mért lett volna közvetlen a királynő trónja mellett? Még a levegőben repült a doboz mikor Stanley felugrott akár egy focista és elkapta. Gyorsan Helénához futott, átadta a dobozt. És lám tényleg a dobozban volt a 2 gyémánt. Heléna Megköszönte Bob szolgálatát és megajándékozta egy gyűrűvel mely, világít, ha veszély közeleg. Hősünk megköszönte az ajándékot és hazament.
5. Nincsen rózsa tövis nélkül Szombat 7:15. Megszólal Bob telefonja. Halló? - Halló Stelly. Ráér 1 napra? -Addig tart elmondani főnök? Nem. Csak addig tart megoldani a feladatot. Rendben. Hallgatom, mit kell tennem? El kell mennie Isztambulba. Van ott egy vár, amelyet benőtt a különleges rózsa. A várban egy királylány van foglyul ejtve és egy királyfi jutalom reményében megpróbálta kiszabadítani, de sajnos ő is bent ragadt. A vár neve „Vörös és lila”. Az a feladat, hogy hozza ki őket. -Oké, megszabadítom őket. - mondta hősünk. Másnap korán reggel felkelt és egy hajóhoz sietett, hogy elvigye a helyszínre. Mikor megérkezett, egy régiség kereskedőt keresett. Talált is és rögtön vet egy nagy és éles szablyát. Megkérdezte a helybelieket, hogy merre van a vár, és nemsokára megtalálta. A várat valóban átfonta a vörös és lila rózsa. Már a színe is különleges volt, de Bob biztosra vélte, hogy nemcsak a színe különleges. Eltalálta. Ugyanis a rózsát akárhogy próbálta vágni, aprítani, az minig újabb és erősebb virágzatot hozott. De Stelly nem nem adta fel. Ő nem az a fajta. Megpróbálta gyökerestül kitépni.De miután kitépte újra kinőtt a szár. „Nincs mese! Drasztikusabb lépésre szánom magam.”-mondta hősünk. Azzal elővett egy öngyújtót a zakója belső zsebéből. Felgyújtotta egy darabban a rózsát, majd eloltotta a tüzet. A szenes szárakat könnyen törte a szablya. Miután bejutott kiszabadadította a királylányt és kedvesét. Ők megköszönték Stanley segítségét és elmentek. Bob pedig hazament. Otthon szekrénxbe tette a nyakkendőjét, a zakóját és egy új ereklyével lett gazdagabb. Ez a szablya volt, melyet a falra helyezett örök emlékül. Fantasztikus csapat 1. Szombati program: Világmegmentés Az utca néptelen. Csak egy rendőr sétál nyugodtan, lassan a járdán. Oldalán rádiótelefon és pisztoly. A gumibotja kéznél van.”Hm. Furcsa nekem ez a csend.”- mondja. Hirtelen a háta mögül megszólal valaki: „Nekem se jön be a csendesség.” A rendőr megfordul. „Kicsoda Ön? „Roy Androw. Leszerelt katona. És Ön? John Serago rendőr. Hamarosan én is nyugdíjas leszek, Valahogy nincs kedvem idős koromban TV-t nézegetni. Na én se akarok karosszékben ücsörögve Jókai 100 kötetét olvasni. Akkor alakítsunk ki egy vállakozást. Jó. Mi leszünk a fantasztikus csapat.Minden bajba jutottat megmentünk,minden elesettet megsegítünk. -Oké! Ahogy bandukoltak a városban megszólította őket egy tűzoltó : -Emberek ! -Igen? –mondta a katona.-Segítsenek.Hivatásos tűzoltó vagíyok.Elbocsátottak. -Miért?-Mert idősebb lettem és a fiataloknak kell a hely. Pimaszság a javából ! -Álljon közénk .Minket is kiszórtak a nagyok,ezért megalapítottuk a Fantasztikus csapatot.Mindenkin segítünk.Na’ beáll közénk?-Még szép. Hőseink másnap kibéreltek egy nagy irodaházat melyben 22 emelet volt. -Barátaim,csapattársak! Elmondom mi a helyzet. Mindegyikük rendelkezni fog egy saját irodával,külön telefonnal számítógéppel.A többit majd kitaláljuk, Jó? -Rendben .Remek ötlet.-Harsogták a többiek. Az első telefonhívást a tűzoltó fogadta. - Halló? -Halló! Itt a Biri néni. Fennmaradt a macskám a fán. -Jó .Segítünk. mondta szomorúan a tűzoltó.
A feladatot megoldották majd, várták a következő hívást. Meg is csörrent a telefon. Roy vette fel. - Halló? Miben segíthetünk? - Bomba van az iskolában. - Azonnal megyünk. – John,bomba jó munkánk akadt ! -Végre valami izgalmas.
Ezt a feladatot is sikeresen megoldották majd , visszamentek az őrsre. Nem kellet sokáig várniuk mert jött 3 e-mail. 1.Egy emeletes ház kigyulladt a 4.ker. ben. 2.Repülő zuhant le New York – ban 3.Bankrablás Párizsban..
Megoldották az összesd feladatot majd,visszamentek. - Fiúk ! Szerintem számoljuk fel a telefonos kapcsolatot és mindensegélykérést műholdon kapjunk. -Oké Roy.
A csapat boldog volt hogy segíthettek,és így nem csak az egész világot,de magukat is megmentették az őket szomorító tétltnségből. Mert először saját magunkat kell felrázni hogy, másokon is segíteni tudjunk.
2.Pénz vagy összetartás?
Hétfő reggel. Roy az örsön van. A többiekre várakozik. A telefon megszólal. - Halló? Itt a Fantasztikus csapat. Roy Endrow. Miben segíthetek? - Szia Roy ! John vagyok.fontos megbeszélni valónk van. Gyere a rendőrségre. - Jó rendben. Indulok. A Rendőrségen : -Szia!
-Helló.
-Tudod az a fontos megbeszélni valónk. Hát ,nem is tudom hol kezdjem. - Az elején barátom.-mondta Roy. - Szóval,én, hát, nem lennék a csapat tagja.
Roy ezt hallva belesüppedt a fotelbe. Arcán megdöbbenés és mély kiábrándulás volt látható. - Hát én nem is tudom ezt a dolgot hová tenni. A múltkor segítettünk mindenkin. Megmentettük a fél világot. A legjobb barátok vagyunk. - Igen. De a volt főnököm viszahívott . - Esküszöm,hozzád térkép és iránytű kell hogy,eligazodjak rajtad. Azt hittem nyugdíjas vagy! - Igen de,a főnök több pénzt ajánlott. - Én is megemeltem volna a fizetésedet ha, szóltál volna! - Most rendőr vagyok. Sajnálom. - Igen? Én meg az vagyok aki sohasem ismert ! Majd Roy becsapta az ajtót,és távozott. Elkeseredettségében nem tudta felvenni a telefont. Annyira kiábrándult. De, aztán csak felvette. - Igen? A Fantasztikus Csapat az. Segíthetek? - Roy. Figyelj ide. Én vagyok az Frank. - Csak nem azt akarod mondani hogy,kilépsz a csapatból? - Sajnálom de,igen. - Mindenki elmegy? ,A pénz mindennél fontosabb? - Nem a pénz . - Ne áltass ! - Jó. A pénz. Többet fogok kapni a volt munkahelyemen. - Ne- e- e- e m! Azzal Roy lecsapta a telefonkagylót úgy hogy az összetört. -A pénz, az? A pénzért? A pénz miatt? Roy a telefonon ugrált és a kagylót dobálta a falhoz. Teljesen elvesztette az eszét. A szomszédok mentőt hívtak. A kórházban le kellett kötözni , mert összetörte az ampullákat,és feldöntötte a gyógyszeres szekrényt.
Vajon meggyógyul hősünk? A csapat újra összeáll? A következő részből megtudhatjuk.
3.Csak együtt sikerülhet! ( A sorozat befejező része)
Péntek van . A hét utolsó munkanapja. A csapat az őrsön van. Mivel ma nincs sok munka , John meg akarja látogatni Royt a kórházban. Bízik benne hogy,regenerálódott annyit hogy, legalább elmúltak a dührohamai. –Fiúk! Most úgyse kell annyit dolgozni. Arra gondoltam, meglehetne látogatni Royt .
- Rendben. Én is bajtársi kötelezettségemnek érzem. - szólt Frank. A kórházban egyikük sem tudta, hogyan kezdje. - Hát, Bocsánatot szeretnék kérni .- Szólt John . - Én is. Otthagytam a főnökömet.- Mondta Frank. - Szóval ezt most higgyem el? - Mi szeretünk téged. A barátaid akarunk maradni. - Én is így értek irántatok. Csak azt nem értem hogy miért mentetek el. És akkor ez miért nem fogalmazódott meg bennetek? - Mert ostobák voltunk.
Roy telefonja megszólalt: - Halló? Itt Roy Endroow. - Figyeljen jól, Endroow mert, nem mondom el még egyszer. A fiát elraboltuk. Vagy hozza a pénzét, vagy tudja mi lesz. Jöjjön a pincékhez! A vonal megszakadt. - Gyorsan, induljunk. - Mi a baj? –Szólt John. - A fiamat elrabolták. Tudom, hogy ki tette. Segítsetek, kérlek, Ez csak együtt sikerülhet. - Jó. indulunk. Egy toronyhoz érkezett a csapat. - Jó napot uraim. Magukra nem tartok igényt! –Szólalt meg az elkövető. - Nem baj ránk már senki sem tart igényt. Megszoktuk – Mondták a többiek. Roy a rabló háta mögül megszólalt . - Én részemről igényt tartok a családomra,és a csapatra. De,magára nem ! Hosszas birkózás után Roy belökte a támadót a rabszállítóba, Frank ez idő alatt leszedte a bilincseket a családról. John pedig elvitte a bűnözőt a rendőrségre. Az egész csapat rájött hogy, csak együtt tudnak sikereket elérni, és szükségük van egymásra . Mert ha a főnökükre ás másokra már nem is ,egymásra mindig számíthatnak.
A szórakozott professzor
1.Virágültetés
Van a földön egy hely ,ahová nagyon kevesen szoktak menni. Ez a hely a Vörös Erdő. Itt él 20 ember. Ők mind jóbarátok,és mindig szívesen segítenek egymásnak .Persze másoknak is. Köztük él az erdő legokosabb embere Bíbor András,ő egy professzor és mindig feltalál valami érdekeset amivel segíthet másoknak. Csak egy kis probléma van vele: eléggé szórakozott. - Bandi ! Légy szíves segíts nekem. a kertemet kellene gyorsan beültetni. - Kérte meg Bandit egy barátja. –Jó . Mivel kellene bevetni? - Rózsákkal. Professzorunk bement a laboratóriumába ,összekevert két vegyületet,és beledobta a rózsamagot. Pár perc múlva kijött. - Na ,itt a mag . Ez gyors lesz. - Jó beledobom a földbe. Ahogy a fölbe ért a mag rögtön szárba szökkent. de,öt perc után elhervadt. - Barátom, ez nem az igazi. - Tudom. Várj egy percet. – Na , ez biztos jó. Megindult a növekedés .A növény csodálatos szép. De,mégsem az igazi mert,a rózsa nem sárga,nem is vörös hanem lila színű lett. - Hűha. – Mondta a gazda. - Nem szép? –Kérdezte a professzor. - De,az ez csodálatos és egyedülálló. Köszönöm, barátom. - Szívesen Máskor is. Majd Bandi visszament a laboratóriumába.
2.A szupervegyület
Nyár van. Éppen a Forma - 1 verseny idény. Professzorunk nagyon szereti a versenyautókat. Miközben az autókat nézegeti,megszólítja egy versenyző: - Jó napot! - Jó napot uram! - Ön az a híres professzor igaz? - Igen. Professzor vagyok .De,nem gondolom hogy, híres lennék. - Pedig az. Már az újságok is írták a nevét. - Óh! Pont ezt akartam elkerülni. Ugyanis nem szeretem a firkászokat se,meg dicsekedni sem szeretek túlzottan. - Kérem. Ön olyan híres, Segítsen,és ezzel Anglia királynőjét menti meg. - Az más. Szeretek segíteni. Miről lenne szó? –Tudja,győznünk kell mert ha,nem akkor az uralkodónőt megölik. - Természetesen segítek ha, ide adja az autóját egy napra. - Hogyne. Elköszöntek és Bandi már munkához is látott a laborjában Mindenfélét csinált a motorral,a gázpedállal,majd végül egy vegyületet öntött a benzin helyett a motorba.
Másnap: - Na’ a királynő nem fog panaszkodni. Ez a vegyület mindenképpen sikert arat barátom. - Nem is tudom, hogyan háláljam meg! - Ne igyon előre a medve bőrére. A virágot is csak egy idő múlva sikerült megnövesztenem. - Nem baj. Ez biztos jó lesz prof. A verseny elkezdődött. Bár, gyorsan száguldott minden autó, a mi versenyzőnk lett a leggyorsabb,fel is kiáltott örömében : ,,Éljen Anglia királynője” ! Végig a mi versenyzőnk vezetett de, mikor az utolsó kör következett volna,hirtelen lerobbant az autója. - Jaj! Jaj! Segítség professzor! – Uramisten, megint elrontottam-mondta Bandi. Gyorsan oda szaladt,és bekevert egy másik vegyületet is. Az autó végül gyorsabb lett minden versenyzőnél és, elsőként ért a célba. – Juhé!, Éljen! Sikerült! – Kiabált Bíbor professzor. A királynőt megmentették, aki nagy jutalmat adott Bandinak és a versenyzőnek.
3. Az „agyament” akció
Helyszínünk a sivatag ahol mindig nagy a forróság. Ráadásul éppen a nyár kellős közepe van. Három férfi sétál a tikkasztó melegben. Már nagyon szomjasak. Megszólal az egyik: - Barátaim én megvárom, míg elkezd esni! - Na’ azt várhatod. Itt ritkán esik. Szerintem ültessünk fát, és a gyümölcseit megehetjük,a levét megihatjuk, ez jó akció nem? A másik csapattag is megszólal:-A fa itt lassan nő, az eső ritkán esik, szerintem keressünk egy oázist. Elkezdtek keresni, sok délibábot láttak, és mindegyik átverte őket. Végül egy igaz oázisra bukkantak. - Na’ ezt hazavisszük! - Ez ám az akció! –De hogyan? - Fogod a négy sarkát és hazaviszed! Egy ébresztőóra hangját hallani. - Emberek! Ébresztő! Mindenki felkelt és elkezdtek beszélgetni: - Na’ ilyet álmodni! Egy sivatagban szomjúhoztam és haza akartam vinni egy oázist. A másik ember is felébredt:- Na’ én is sivatagban voltam és meg akartam várni, míg esni kezd. Ekkora butaságot álmodni. - Én meg el akartam ültetni egy fát a semmi közepén.-Ez óriási bugyutaság. Mind a hárman jókat nevettek az álmaikon majd, kimentek a konyhába ásványvízért.
John Serago: Egy nyugdíjas rendőr kalandjai (1. rész)
A nyugalmazott rendőr éppen az egyenruháját vasalja. Közben a régi, szép emlékeken gondolkozik. A Fantasztikus Csapat kalandjain, azon hogy, milyen szépen összetartottak hosszú éveken át. Elhatározta, hogy, ő akkor sem hagyja annyiban a dolgot, magánnyomozó lesz. Miközben így gondolkozott, képzelgett, az egyenruha lángra kapott. Gyorsan hívta a tűzoltókat. Azok kijöttek, eloltották a tüzet. Mindezért kishíjján egy havi megtakarított pénzét elkérték. - Ez nagyon furcsa. -gondolta John. Még Frank sem kért ennyit. Talán azért mert bajtársak voltunk. Lehet, hogy, a tűzoltók csalók, vagy nem is tűzoltók voltak. Ennek utánajárok. – mondta a rendőr. Szerencsére itt hagyták a névjegykártyát. John rögtön felhívta őket. -Halló. Tűzoltóság? - Igen. A Nem Hivatalos Tűzoltók Egyesülete. - Mit ért ezen? Ja’ és mi került annyiba a tűzoltáson? - Erre nem válaszolhatok. Viszonthallásra. Hősünk felhívta Frank-et. - Halló Frank! - Halló. Te vagy az John? Régen nem találkoztunk. - Hát igen. Tudnál segíteni? - Persze. Hallgatlak. - Létezik a Nem Hivatalos Tűzoltók Egyesülete? - Ja’ az NHTE? Persze. Sok borsot törnek az igazi, hivatások tűzoltók orra alá. - Ezen kívül tudsz még róluk valamit? - Igen. Ha jól tudom, Izlandon állomásoznak. -Jó. Köszönöm. Viszonthallásra. - Ez elég érdekes. -gondolta John. Tűzoltók Izlandon, ráadásul Nem Hivatalos Tűzoltók Egyesülete a neve. Hm. El kell utaznom. Másnap hősünk egy Izland felé tartó repülőn volt. Megérkezett. Letette csomagjait és meglátott egy utast. - Mondja, tud valamit a Nem Hivatalos Tűzoltóságról? - Állítólag Izlandon tartózkodnak. Egy nyomortanyán. - És tudja, hol van ez a hely? - Igen. Odavezetem. Mikor megérkezett, John azt sem tudta hová legyen a meglepődöttségtől. Egy modern tűzoltóállomás a leg extrább felszereltséggel. Még radar is volt! John egyből megkereste a vezetőt és a főnök örömmel fogadta. - Üdvözlöm. Miben segíthetek? - Tudja, leginkább azt mondanám el, hogy,a pénzemet kérem vissza! Önök ugyanis átvertek! - Óh! Nem hiszem el. Már megint. Ezek az alkalmazottak többször törnek borsot az orrom alá, semmint segítenének. De, megfegyelmezem őket! Rendben van. Ezt akartam hallani. –Mondta Serago és elköszönt. A Rejtélyes táska (2. rész)
Szombat reggel van. John éppen a lakásajtót zárja mikor meglát egy fekete aktatáskát a küszöb előtt. - Hm. Ez meg mit keres itt? -Gondolkozik hősünk. - Bármi legyen is az én elviszem a rendőrőrsre. Menet közben megállítja egy férfi: - Állj! Kérem azt a táskát! Most rögtön! - Rendben. Tessék. De, mondja, meg mi van benne.-mondta John. - Megmondom, a táska az amerikai elnököt illeti. És egymillió dollárt tartalmaz. - Ez érdekes de, az még inkább hogy, hogyan került az ajtóm elé. Erre tud válaszolni? - Igen a táskát az egyik társam tévedésből önhöz vitte .És nem nézte meg hogy,mi áll a névtáblán. Elnézést kérek a nevében. - Semmi baj. De, máskor figyeljenek! - Úgy lesz. Viszlát. - Viszlát.-Köszönt el John,és folytatta útját.
A szakács meg a kukta (1. rész)
Egy kis faluban vagyunk. Ennek a falunak 500 lakója van.
Ez bizony nem sok de, ami még ennél is érdekesebb az az, hogy, egyetlen étkezde,és egy szakács van csak a faluban. Mindenki ide jár enni, mert senki sem tud főzni.
Nagy híre van a szakácsnak de, már fárasztja a sok rendelés,ezért arra gondol, hogy,felbérel egy kuktát.
Sokan jelentkeznek a városból, és a szomszéd faluból is. Végül egy erős, szikár fiatalember mellett dönt a séf.
- Jó napot. Laci vagyok. Kit tisztelhetek Önben? - Üdvözlöm Laci! Józsi a nevem. Jelentkeznék kuktának. - Rendben! Mi volt a foglalkozásod ezelőtt Józsi? - Lakatos voltam. Csak elküldtek, mert, nem jól végezetem a munkámat. - Na’ ezzel az emberrel is jó lesz, dolgozni mondhatom. Hogyan végezte a munkáját ha, elküldték? - Talán jobb ha, nem is tudom. - Gondolta a szakács. - Lássunk neki a munkának. .- Jó. Mit csináljak? - Szeletelje fel ezt a gránátalmát. - Úristen! Ez veszélyes. Mi, lesz ha, robban? A mesterszakács elálmélkodott. - Nem a társa ügyességén. - Mi volt a lakatos mellett? - Katona. - Ez látszik. Na’ így soha nem lesz ebéd. Igyekezzen! - Igenis! - Talán gyümölcssalátát tud csinálni. Igazam van? - Igen,Tudok. Csak azt mondja meg, hogy, mennyi ecet kell bele. - Ne szórakozzon! Tudja mit? Inkább pincér legyen. De el ne rontsa! - Rendben
Józsi nagyon jó pincér volt Végre megtalálta a helyét. Egészen addig, míg a miniszter ölébe nem tálalta a forró paradicsomlevest. - ÁÁÁÁ! – Ordított a miniszter. Meg ne lássam többet! Az újdonsült pincér azonnal a szakácshoz szaladt. - Ezt jól megcsináltad - Mondta mérgesen a szakács. - Most mi legyen? Mindegy talán kertésznek jó lesz. Menjen és locsolja meg a virágokat! - Oké. Megyek. Józsi szépen locsolt. Olyan szépen hogy,csak a polgármester lett csurom vizes. Aki persze rögtön panaszt tett Lacinál.
A szakács azt sem tudta mit csináljon. Végül kiültette Józsit a vendéglő ajtója elé hogy, számlálja a forgalmat, a vendégek számát. Ez nagy sikerrel járt, ugyanis az újságban megdöbbentő számadatokkal ,,igazolták” hogy, ez a legjobb vendéglő az országban.(Már amit a vendégek számából láttak).
Így gyorsan hírem ment a vendéglőnek, és a rengeteg rendelés sok kalandot is tartogatott. De,erről majd máskor szólok.
A szakács meg a kukta (2. rész) – Tortakaland
Vasárnap van. A dolgos hét utolsó napja. Ilyenkor már nem sokan dolgoznak. Sajnos Laci és Józsi ez alól kivétel.
- Szerencse hogy, csak teasüteményeket rendelnek. - Mondta Laci.
Sajnos elszólta magát, mert, hamarosan kaptak egy levelet melyben közölték velük hogy, a török basa jön ebédre,és a polgármester a világ legnagyobb,legédesebb tortáját szeretné a tiszteletére elkészíttetni.
- Ez ám a feladat! –Mondta Józsi. Gyorsan neki is láttak. Elmentek bevásárolni. Hihetetlen mennyiségű alapanyagot vettek: 5kg Marcipán 2 méteres tortalap 24 kg csokoládé. Nagy sürgés-forgás volt a konyhában, amikor csöngetett a basa. - Jaj! Most mi legyen? Még nincs kész a torta!- Siránkozott Laci. - Mindenesetre én feltartóztatom őket egy ddarabig.-ajánlkozott Józsi.
Nem kellett sokáig várakoztatni a fejedelmet mert,Laci nagyon gyorsan dolgozott.
A torta annyira finomra sikerült hogy,az uralkodó megkérte őket: - Kérem önöket. Ha,jónak látják,legyenek a palotám udvari szakácsai. Ezt a címet megköszönték,és elfogadták. Hogy,milyen kalandok várnak még a szakácsra,és a kuktára? A következő részből megtudjuk.
A szakács meg a kukta (3. rész): Négy éjszakás lakoma
Barátaink úgy éltek a török basánál, mint hal a vízben. Minden kívánságát teljesítették az uralkodónak,ezért a basa is ellátta őket mindennel, amit csak kértek. Egy napon a basa nagy rendezvényt rendezett. Meghívta az összes barátját, négy magas rangú katonatisztet és minden tartományból húsz-húsz főt. Laci és Józsi főztek, sütöttek, pároltak, amit csak egy konyhában meg lehet csinálni. A munka eléggé fárasztó volt, de,ők nem adták fel. Sajnos a második napon Józsi nagyon elfáradt és örökké csak aludni akart. Laci noszogatta, de,mindhiába.
Egyik este sütés közben mindketten elaludtak. A mesterszakácsot csak az ébresztette fel álmából, hogy Józsi a lábára ejtette a forró serpenyőt. Akkorát ordított, hogy az egész palota a konyhába szaladt. - Mi történt? Csak nincs valami baj?- Kérdezte a basa. -Á dehogy uram, dehogy. Csak nagyon fáradtak vagyunk. - Na’ ez már úgyis az utolsó nap. Elküldöm a vendégeket és aludjanak. - Köszönjük. A basa megtette, amit mondott és a vendégek is megértették.és elmentek. Szerencsére senki nem vette zokon. Így ért vége a négy éjszakás lakomának. Mindent bele srácok! (1. rész)
Hétfő reggel van. Bob Stanley üzenete kap. Az üzenet ekképp szól: „ A világ végveszélyben van. Egy őrült bűnszervezet akarja uralma alá hajtani.” Stanley elgondolkozott: „- Hát mindig szívesen segítek, ahol tudok. Mint titkos ügynöknek nekem ez kötelességem. De már én sem vagyok mai fiatal.” Így hát hősünk elhatározta, hogy segítséget hív. Felhívta az első régi ismerősét, akit a névjegyzékben megtalált: - Halló. John Serago? - Igen. - Stanley vagyok. Segíts, kérlek. Meg kell mentenünk a világot! Találkozzunk nálam! - Oké! Ott leszek. Stanley tovább lapozott a telefonjegyzékben. - Szevasz, Bandi! Szükségem lesz professzori tudásodra a világ megmentésében. - Jó, rendben. Odamegyek hozzád! - Rendben. A következő telefonszámot is felhívta hősünk. - Szia Roy. Meg kell mentenünk a világot. John is velem van. Jössz? - Igen. Nézzük, ki jöhet még szóba? A titkos ügynök mindenkit felhívott: Bandit, Royt, Johnt, régi barátját és munkatársát Braient, a híres Sakkos Sándort, Kártyás Mátyást, a jó öreg Kerekes Edét, a kapitányt, a puhányt és a gyönyörű katonalányt, még Lusta Pétert is. Pált, a milliárdos billiárdost és a többi híres személyiséget. Mindenki elfogadta Stanley felhívását és a főtérről elindultak a helyi reptérre. Sikerült megmenteniük a világot Bob Stanleynek és a barátainak? A következő részből megtudhatjuk.
Mindent bele srácok! (2. rész) A csapda A csapat megérkezett a reptérre. Serago jóban volt a helyi rendőrökkel, akik megmutatták a csapatnak a szervezet központját, mely egy hatalmas palota volt. A kapun az első látásra nehéznek tűnt bejutni. De a jó öreg Sakkos Sándornak sikerült megfejtenie a kódot. Hála kitűnő logikájának! Bejutásuk után Bob kikapcsolta a riasztót, így észrevétlenül jutottak be a bűnözőkhöz. Sajnos az egyik rosszfiú észrevette őket. Bob a földre lökte a gazfickót, John pedig megbilincselte. Erre a többi rosszfiú nekirontott a csapatnak. Frank fogott egy poroltót és hősies tűzoltóhoz méltón lefújta a bűnözőket. „- Na, most már remélem sikerült eloltanom a lángoló szenvedélyt, amely ilyen gaztettre sarkallt titeket!”- nevetett Frank. Serago kihívta a rendőröket, akik bilincsbe verve vitték a rosszfiúkat a börtönbe. Így a világ megmenekült, hála hőseinknek. Mindent bele srácok! (3. rész) Becsöngettek Bob Stanley a fiát viszi az iskolába. Hirtelen egy 20főből álló rablócsapat állítja meg. Bob tudja, miért jöttek. Rá és a fiára vadásznak. Hősünk mindet elintézi és megvédi legkedvesebb értékét a gyermekét. Stanley és a fia hazamentek és hősünk nyomozni kezd. Vajon ki lehet a főnöke a bandának?-gondolkodik Bob.
Nyolcadik emelet
Lift. Több éve használjuk ezt a felvonószerkezetet, hogy feljussunk a magunk építette épületek magasabb pontjaiba. Óriási magasságokat akarunk elérni. Felhőkarcolókat, és tornyokat építünk. A Középkorban várakat, de azoknak is kellett magaslati pont. Valahogy az egész életünk tele van olyan tervekkel, amik kiemelnek, vagy megkülönböztetnek másoktól.
De vajon fontos ez? Meddig egészséges az emelkedés? Mikor érdemes két lábbal a talajon maradni? Esetleg az alá bújni? Erről szól ez a kis történet. Fred Winston vagyok, egy átlagos, dolgozó ember. Itt jön a Főnököm. George. Kár, hogy ő nem ért egyet a fent említett szavaimmal. Szerinte a pozíció a legfontosabb, és minél feljebb kell jutni. Talán ezért is ennyire gőgös. Ki tudja.
George: Helló Winston! Hírem van a számodra. Fred: Örömmel hallgatom. George: Áthelyezik a Reklamációs Osztályt. Fel, a nyolcadikra! Fred:Most már kicsit kevésbé örülök. Minek ez? Úgyis mindenki megszokta már, hogy azt, irodánkat a földszinten találja. George: Fred ezt te nem értheted. Ez Marketing! Ha valaki reklamálni akar, ahhoz előbb be kell járnia az épület mind a hét emeletét! Ki tudja, talán közben megtetszik neki valami, és vásárol is. Fred: ÖÖÖ… Hát mit mondjak… Furfangos vagy. George: Tudom, fóbiád van a magaslattól, de elmúlik, hidd el, meg lehet szokni. Fred: A fóbiát, vagy az ötleteidet?-kérdeztem kissé nyersen. George: Ugyan már. Eddig semmi bajod nem volt. Az a pár emelet… Fred:7 összesen 7 emelet! Mondtam, kissé erélyesen, hátha leesik, hogy én nem vagyok hajlandó lifttel menni.
Másnap: Óriási zúgás fogadja Fredet mikor belép, munkahelye kapuján. Fred: Mi ez a lyuk? Nem szellőznek eléggé az irodák?-kérdezte viccesen hősünk. Robi: Képzeld, Fredi, most építik be a liftet. Automata lesz. Állítólag full extrás. Állati jó. Fred: Hát, nem tudom. Amilyen meleg van ilyenkor nyáron, inkább egy szökőkút kellene. Az legalább emelné a színvonalat. Amikor a partnereink belépnek az előtérbe, lássanak már valami szépet is. Robi: Ugyan már! Komfortosabb a lift. Próbáld ki! Fred: Csak aztán, nehogy baj legyen. Na, menjünk dolgozni. Még egy halom levél vár az asztalomon.
Másnap: Fred: Na, kipróbálom az új liftet, hátha ebben nem lesz fóbiám. Végül is tényleg szép. Meg modern is. –Mondta hősünk, majd belépett. Már épp meg akarta nyomni a gombot, mikor megjött Robi, és George.
Hárman utaztak felfelé. A lift hirtelen megállt.
Fred: Na, erről beszéltem, most bennragadtunk. Gratulálok. Konfortos környezetben múlatjuk azt, időt, igaz Robi? Robi: Hát. majd kiszednek, van segélyhívó. George: Lehet, de azt még ma este akarták beépíteni. Fred: Tekintettel szorult helyzetünkre, én ordítanék egyet, hátha meghallja valaki. Hősünk, már 3 órája folyamatosan ordítozik-, a társainak feláll a szőr a hátukon,de más ötletük nincs. 6 óra telt el. Fred: Na, ez hangszigetelt, vagy mi? Legalább TV-lenne. George: Remélem, tudod, hogy ez a te hibád, Robi. Robi: Már miért lenne az én hibám? George: Mert nem csuktad be az ajtót, rendesen. Robi: Akkor el sem indult volna a lift, te okos! George: Jellemző! Soha, semmi nem a te hibád. Robi: Állj már le! Tudod, te mindig mindenkit hibáztatsz. Fred: Hadjátok már abba! Ez nem visz előre, inkább tartsunk össze! Robi: Te beszélsz összetartásról! A projektedben, amin közösen kellet volna dolgoznunk, mindig rossznak tartottad az ötleteimet. Fred: Mert azok is voltak! Robi: Csak neked lehet jó projektmunkád? A lift, egy nagyot nyekkent. Fred: Most, ez lezuhan? Mindenki csöndben maradt, legalább 2 óráig nem szólt senki egymáshoz. A lift folyamatosan nyekergett, mígnem elindult lefelé, de őrült sebességgel. Mindenki meg ilyedt.
Robi: Azthiszem most itt az ideje, hogy bocsánatot kérjek tőled, Fred. Hírtelen George is úgy gondolta, hogy jobb, ha bocsánatot kér Robitól. Mikor mindenki megbocsátott, közösen becsukták a szemüket, és várták a végeredményt. A lift hirtelen megállt, majd lassan elindult lefelé, és leért sértetlenül a földszintre. Mindenki megúszta. A liftet megszerelték és mindenki megtanulta, hogy a bajban jobb összetartani,és a munkában sem jó, ha egymást hibáztatjuk. A barátok közös irodát kaptak,és azóta is jól együttműködnek egymással,amellyel előre viszik a céget,ás a főnökük is megjutalmazta őket.
Láthatjuk, hogy csak az összetartás, és az egymás iránti tisztelet, visz előre.
Nos, az igazság az, hogy az első két elolvasott "történet" után úgy gondoltam, ezt nem folytatom tovább. Ott még nem igazán akadtam fent helyesírási hibákon, de magán a "történetvezetésen" és leírásokon már annál inkább. Végül úgy gondoltam, mégiscsak tovább olvasom, talán találok az írásaid között élvezhetőbbet is. Sajnos azt kell, mondjam, nem így volt.
Az írásaid sokkal inkább tűnnek jegyzeteknek, mint már kész történetnek. A párbeszédek olykor rettenetesen bugyuták. Az adás megszakadt. c. írásodban (is) jól látható ez.
Azt tudnám javasolni, ülj le még egyszer és olvasd el egyenként a történeteidet, majd gondolkodj el rajta, mégis mi lehet a hiba. Próbálgasd javítani. Képzeld bele magad a karaktereid bőrébe, hogy te mit tennél? Mit felelnél ugyanolyan helyzetben?
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
