Reszketek a bús emléktől, és az őszi hideg széltől. Már sűrű köd ereszkedett a rétre. Indulnunk kell lassan a Hosszúpályi temetőbe. Lábam alatt zörgő levél, November már a télről mesél. Elfonnyadt már minden virág. Hozzád megyek kedves apám és jó anyám. Megyek búsan,fájó szívvel. És a régi szép emlékkel. Hogy vártok e rám azt nem tudom. De a bús szívemet azt megnyugtatom...
