Just because I'm searching my path, it doesn't mean I'm lost! Nem tévedtem el - mindössze keresem utam.
If I give up on my dreams... I let down my soul! Ha feladom álmaim, akkor a lelkem hagyom cserben!
Being an ever optimist is like walking around snake pits blindfolded - as an ever pessimist, we never get anywhere and the snakes will find us! Az örök optimista olyan, mint aki kígyók közt járkál bekötött szemmel - az örök pesszimista sosem jut sehová: a kígyók viszont hamar megtalálják.
You have reached some proficiency in martial arts when you can finally screw yourself up good from time to time regardless of what you or others think Akkor értél el egy bizonyos szintet a harcművészetek terén, ha néha-néha alaposan haza tudod vágni magad attól függetlenül, hogy mások mit gondolnak.
Who said that paradoxes aren't useful? My biggest disadvantage is my biggest advantage. Ki mondta, hogy a paradoxonok nem hasznosak? Legnagyobb hátrányaim egyben a legnagyobb előnyeim.
If others very apparently believe in me, then I, too, should really start believing in myself Ha mások nyilvánvalóan hisznek bennem, akkor nekem is ideje lenne elkezdeni hinni magamban.
We are all traveling for certain - we just don't have an idea where we're coming from, and where we're heading to. Egy biztos: mindannyian utazunk - csak fogalmunk sincs, hogy honnan, és hová.
It's convenient to wear disguises in both a physical and a psychological sense - we don't have to show the world our real self, and don't have to worry that they can't stand or they adore us too much. Mind lelki, mind fizikai értelemben praktikus álarcokat hordani - nem kell megmutatnunk a világnak igazi önmagunkat, és attól sem kell tartanunk, hogy ki nem állhatnak, és attól sem, hogy túlzottan belénk habarodnak.
kiegészítés az Aforizmák 2 -ben írt megállapításhoz, mely így hangzott: "Lehet, hogy nem értünk egyet, sőt, nem is kedvelünk valakit, de mégis a hatása alatt állunk. Miért van ez?" The opposite is also true: there are people I adore and respect - still, I can't walk in their footsteps. Ennek fordítottja is igaz: vannak emberek akiket csodálok és tisztelek, de mégsem tudnám követni őket.
You look at life very differently when you've seen death. Egészen máshogy szemléljük az életet, miután láttuk a halált.
Funnily, while the biggest turn on for me is dealing with things others don't like or disregard, it is in a way also the biggest turn off, because it detaches me from socially accepted norms, from others, and from the age I live in. Fura, hogy míg legjobban az olyan dolgok villanyoznak fel, melyeket mások kerülnek, vagy ignorálnak, ugyanez a szenvedélyem egyben lehangoltságom forrása is, mert elszakít a társadalmilag elfogadott normáktól, másoktól, és a kortól, melyben élek.
Most things don't need planning. I don't remember when I have planned something last. Just need to do things as they present themselves, right away, on the spot, even when they hold some risk and they often aren't what they seem. Living to the full this way becomes the source of constant bliss with very occasional (funny) setbacks. A legtöbb esetben nincs szükség tervezésre. Nem is emlékszem, hogy mikor terveztem meg valamit utoljára. Egyszerűen csinálni kell a dolgokat úgy, ahogy történnek, ott, azonnal, és akkor is, ha némi kockázattal járnak, vagy ha sokszor nem annak látszanak, amik. Az élet ilyenformán való teljes átélése folyamatos gyönyörforrássá válik, némi ritka (vicces) buktatókkal.
