Egy Tolna megyei régi városról - Debreceni Zoltán író ( Elbeszélő költemény )
Börzsöny lábánál megpihen a dombság. A völgység városát úgy hívják,hogy Bonyhád. Már kelta kórban éltek itt az emberek. A török uralom nagy veszélyt jelentett.
Ki tudja,hogy nevét,miről,kiről kapta. Mocsaras vizes tájról, vagy családi név adta. A századok mentek,suhantak az évek. Mezőváros címét elvette az élet.
Község és nagyközség újra ismét város. Az öt város része ma már nem is sáros. Mindig is sokszínű volt a lakossága. Magyar,német,rácok így maradt a mára. Megfért egymás mellett asok felekezet. Saját templomába minden gyülekezet.
Vörösmarty Mihálya dolgát itt tette. Három fiú gyermeket nevelt hazaszeretetre. A hatos út amelyik elágazik szembe. A kálvária dombja Perczelék nyughelye.
Vörösmarty Mihály művelődési háza. Előtte Vass Albert mint szobor vigyáz rája. Történelmi próbát kiállta e város. Megmaradt fennmaradt,s utókorra vár most. Hogy tovább építse vigyázza a tájat. Hol a nagy elődök szellemei járnak.
