Hajdúbagoson becsülettel dolgozott, egy fiatal kézbesítő. A postást Lalinak hívták. Minden nap esőben és hóban dolgozott. A küldeményeket becsülettel kézbesítette. Minden nap késő délután ért haza. Egymást segítették az emberek a kis faluban. Egy szegény rákos beteg ember élt csak magányosan. Egy rendezett kis palatetős házban. Nem látogatta senki. A fiatal postásnak mondta el a gondját és a problémáját. Könnyes szemekkel mondta el neki. Ahányszor bemegy a kórházba mindig betörnek hozzá. Kirabolják a házát. Ellopják a házából a kis élelmét, és mindent elvisznek tőle ami meg fogható. Amit nem bírnak elvinni azt tönkre teszik össze festékezik. Nemrég a gázpalackjával is fel akarták robbantani. Nyitva hagyták a házába a gázpalackot a rablók és a tolvajok. Emiatt nagyon megijedt és berácsoztatta a házát. Rácsok között kell most élnie mint ha börtönbe lenne. a postás keserű szívvel hallgatta a kisöreget. Ha tehette mindig elbeszélgetett vele. A postást a kisöreg mindennap a kapu előtt várta. Sokszor a kapunak támaszkodva. Mert a betegsége miatt nem tudott sokszor állni. A fiatal postástól érdeklődött jött-e levele. A postás kedvesen válaszolta ma sem jött levél. A beteg ember mikor ezt meg hallotta. Lehajtott fejjel szomorúan, sántikált fel a kaputól a házhoz. Ugyan is a háza a kaputól jóval távolabb volt. Azon a szép nyári napon is, ment minden a maga szokásos rendjén. A fiatal postás kihordta a küldeményeket. Az emberekkel egy kicsit elbeszélgetett. Így délután ért a kisöreg házához. A kisöreg fáradt volt. A szemét szomorúan kérően emelte a postásra. De a válasz ugyan az volt, ma sincsen levele! A postás hazatért a családjához. Nagyon várta,hogy láthassa a feleségét. Ugyan is akkor tájban nősült. Szokás szerint meg vacsoráztak, már aludni indultak. Amikor a kinyílt táskájába pillantott. Valami fehérlett a táska alján. Odament,hogy megnézze. Elcsodálkozott mikor meglátta,hogy a kisöregnek címzett levél van benne. Nagy sóhajjal bezárta a táskát. Holnap majd kézbesítem-gondolta. -Ha évekig tudott várni, ez az egy éjszaka már semmit sem számít. Reggel megpuszilta a feleségét és elindult munkába. Délkörül érhetett a kisöreg házához de nem látta a kapu előtt. Nagyon csodálkozott rajta,hogy nem várja a kisöreg, mint ahogy mindig szokta. -Furcsa egy valaki ez a kisöreg. Gondolta magába. Éveken keresztül itt várt a kapuba. Most hozom neki a levelet és nincs sehol. Hátha nincs itt. Beviszem neki. Az udvar felénél járhatott talán. Mikor észre vette, hogy néhány utcabeli ember van a házában. A kisöreg hol van !-kérdezte? A kisöreg az éjszaka meghalt. Mondta neki egy fiatal gyerek, aki kenyeret hozott neki néha a boltból. A fiatal postás könnyes szemmel, és fájó szívvel fordult vissza. Mikor hazaért leült a háza előtt. Az utcára nézett a kisöreg házára. Ugyan is egy utcába laktak. Elgondolkodott magában, milyen érzés lehet éveken keresztül valamire várni. Nagyon bántotta,hogy ő akadályozta meg a kisöreg örömét. Amit nem tudunk az nem is fájhat. Nyugtatta magát. Egyszer csak meglátott egy autót a kisöreg háza előtt. Egy férfi és egy 17-év körüli lány szált ki az autóból. A fiatal postásnak rossz érzése támadt. Gyorsan felbontotta a kisöregnek címzett levelet. Olvasni kezdte.
Drága jó édesapám!
Lassan 35-éve ,hogy elsodort magától az élet. De végre megtaláltam a napokban a címét. Az életem is jóra fordult, össze tudtam gyűjteni egy kis pénzt. Nagyon sietek meglátogatni édesapámat. Csütörtökön már érkezek a délutáni órákban autóval Egy meglepetést is hozok magának, a 17-éves unokáját. Boldog szívvel és nagy örömmel várom azt a napot. Amelyiken találkozni fogunk.
Sokszor öleli fia és családja.
A postás csak nézett az utcára,a kisöreg háza felé. Szemei teljesen könnybe borultak. A férfi és a 17-év körüli lány még mindig a kapu előtt álltak. Pontosan ott ahol a kisöreg éveken keresztül mindennap állott. Néztek az udvarba a kis palatetős ház felé. Hallatszott a kiáltás,Édesapám!édesapám! De már választ nem kaptak, csak a néma csend felelt. A postás felállt és könnyes szemmel,szomorúan elindult feléjük.
