Először is a vesszőhibákra hívnám fel mindenkinek a figyelmét, ugyanis ez az egyik leggyakoribb hibaforrás.
1, Mikor kell vesszőt tenni?
─ összetett mondatok tagmondatai közé kell rakni (akkor is ki kell tenni, ha nincs kötőszó)
─ a mint esetében ingadozik a használata
• ha hasonlító szerkezetben szerepel, akkor ki kell tenni a vesszőt:
több, mint…
annyi, mint…
• ha minőséget vagy állapotot jelöl, akkor nem kell vesszőt tenni:
nagymamám mint hentes dolgozik
a nyelv mint jelrendszer
─ az azonos szerepű mondatrészek közé is vesszőt kell rakni (felsorolás)
Telefonáltam Józsinak, Péternek, Jucinak és Vilmosnak.
─ az és, s, vagy, meg kötőszavak elé, ha azonos mondatrészeket vezetnek be, nem kell vessző
2, Felsorolás és Tagmondatok:
Ha azonos szófajú szavakat írunk egymás után - azaz felsorolunk -, akkor minden esetben szükséges a vessző, de az utolsó szó elé bekerül az "és" kötőszó, ami elé ebben az esetben nem kell vessző. A helyesírási szabályzat szerint, ha egy ilyen kötőszó két azonos szerepű mondatrész között áll, akkor előtte nem található vessző.
Példa: Szeretek írni, olvasni, focizni és filmet nézni.
Kötelező azonban a vessző kitétele, ha a kötőszó két tagmondat határán található.
Példa: A pincér az asztalra helyezte a tálat, és szó nélkül eltűnt.
Néha nehéz eldönteni, hogy a kötőszó azonos mondatrészeket vagy külön tagmondatokat határol. Ezeket a problémákat a mondat pontatlan szerkesztése okozza, és egy másik kötőszó gyakran megoldja a gondot:
Példa: A cím kerül a számlálóba és az ehhez tartozó utasítás a regiszterbe.
Ehelyett sokkal tisztább és gördülékenyebb megoldás a következő:
A cím kerül a számlálóba, az ehhez tartozó utasítás pedig a regiszterbe.
Az illetve szó előtt mindig van vessző.